Gasztros doki vizit

Nagy nap volt ma, elvittuk Gellertet a GI dokihozz vegre. (Elotte meg Bubukat a repteres muzeumba, amit soha tobbet, de erro, kesobb). Tehat Bogyot (Gellert hazi neve) megvizsgalta a jo orosz dokineni, es kb az elso megjegyzese az volt, hogy "na, ezt a gyereket se veszelyezteti az ehenhalas!" Valamint, "te jo eg, mennyi eszik?!!"  Szoval meg mindig igen hurkagyurka a lelkem, kar lenne tagadni. Vegimentunk az osszes tapon amit kiprobaltunk, meg szilvalen meg mifenen, es a vege az lett, hogy ugye az Alimentummal mar majdnem jol van, bar vannak olyan ejszakak mikor annyira azert nem jo (pl a tegnapi mikor delutan negy es ejfel kozt husz percnel tobbet nem aludt). Kerdezte van-e ver a szekleteben? Mondom dehogy. De megnezte az orvos? kerdezte. Nem, mondom, hat nem lattunk vert, nem nezte. Na kiderult, hogy van erre pedig egy gyorsteszt ami a nyomnyi mennyisegu vert is kimutatja; nosza addig masszirozta a neni mig lett minta, es lam, valoban, van ver szerencsetlennek a kakijaban. Nem sok szerencsere, de azt mondta a doki hogy ez annak a jele hogy a ket het alatt amig ezen a tapon volt, gyogyult mar a bele, de valszeg meg sebes belul szegeny, es beletellhet ujabb 4 hetbe mire teljesen begyogyul. Igy addig marad ezen a tapon, hatha azalatt teljesen jol lesz, es az idonkenti szekrekedesre meg magnezium-hidroxidot kap majd (itt Milk of Magnesia neven fut), hat kivancsi vagyok, ebbol mi lesz.
Minden esetre jofej nocinek tunt, hat het mulva megyunk ismet kontrollra, remeljuk mar azzal, hogy minden rendbejott (haha, a naivsag...)