Koltozunk

Nagyon ugy nez ki, jovo csutortokon, augusztus utolso napjan elkoltozunk Idahoba. Hosszu ido ota megy a takuvakuzas, hogy most itt maradjunk-e, vagy elkoltozzunk, vegul aztan mindannyiunk nyugalma erdekeben a koltozes mellett dontottunk. Az elmult par honap errol szolt, hogy piacra dobtuk a hazat, mert ha az embernek allast ajanlanak, akkor menni kell zaros hataridon belul, es nem voltunk benne biztosak, el tudjuk-e adni a haza ugy, hogy maradjon is valami. Eloszor ment a felujitas, aztan az eladas, ami nagyon hamar ment, vegul a veg nelkuli oda-vissza a vevokkel, akik eloszor mindent akartak, aztan egyre kevesebbel is beertek; kozben nem tudom, hanyszor interjuztam, es volt ami sikerult, volt, ami nem. Utoljara aztan most szerdan vegre kiderult, hogy felvesznek Idahoba, es a vevokkel is sikerult mindenben megegyezni. Andras penteken mondta meg a munkahelyen, hogy koltozunk, hala a Joistennek beleegyeztek, hogy megtartsa a munkajat es tavmunkakent; tegnap en is bementem szemelyesen felmondani, nem volt konnyu; varom az uj kalandot, de nagyon vissza is huz a szivem.
Hat ez van. Azert kozben mindenfele programra is vittem a nepet, hogy a gyerekek ne szivjak ezt nagyon meg. Hat ez van; nagyon hirtelen jott ez, de ha nem igyekszunk, a gyerekek meg tobbet hianyoznanak iskolabol. Igy ha minden jol megy, csak egy het csuszassal el is tudjak ott kezdeni a sulit.

Ujabb kepek: pillangozunk, allatkertezunk

...ma pedig a bucsuban voltunk, de arrol majd kesobb.

Itt pedig az allatkertben: