Par napja elmelkedunk errol Andrassal; vajon mi szamit elfogadhato kockazatnak egy csalad eleteben? Hogyan valtozik ez ahogy telnek az evek, gyarapszik a csalad?
Onnan indul ez az egyebkent csoppet sem elmeleti kerdes, hogy vajon hol biztonsagosabb elni? Itt az USAban, vagy Europaban, netan pont Magyarorszagon? Ugyanis egy szep nap kiszamoltam igy magamban, hogy ha valami tortenne Andrassal, vagy akarcsak a munkajaval, lenne saccperkabe harom honapunk, mielott huzhatnank haza a belunket, zold kartya ide vagy oda. Pedig szep penzt keresunk, de draga a hazreszlet es a rezsi; olyannyira, hogy az en fizum szinte labdaba se rughat, hogy ugy mondjam. Szoval sporolni sporolunk ugyan, de nem eleget; most sincs tobb, mint 3 honapra tartalekunk. Namarmost 3 honap alatt vagy talalna Andras masik ilyen jol fizeto melot, vagy se. Allitolag manapsag az atlag amennyi idobe telik egy uj allast talalni, az olyan 9 honap. Hat ez sehogyse harom, akarhonnan nezzuk. Es amennyire sokba kerul a hazreszlet, itt egyhamar nem fogunk tudni eleget felretenni. Tehat racionalisabb lenne eladni es venni vagy berelni egy kisebbet. Igenam, de ha bejon az, amire sokan szamitanak, hogy durvan elszabadul az inflacio itt is, miutan az orszag hitelkeptelenne valik (efele igen jo uton haladunk), akkor hosszu evek sporolt penze valhat semmive, es jobb lett volna megis inkabb kinyogni azt a franya hazreszletet. Az ingatlan jobban orzi az erteket, mint a keszpenz (Daaaaa, ahogy Bubu mondana). Nameg, ha kihuzzuk itt meg egy ideig, nohet a haz erteke, es ha egyszer eladjuk, nagyobb resze lesz a mienk.
Kerdes, hogy eleg ideig kitart-e a szerencsenk.
Most ebben nem is csak az a zizi, hogy minden allas bizonytalan, es ha elveszti Andras, akkor nem lesz penzunk. Ugyanis az en munkamhoz most nem jarnak "benefit"-ek, ahogy itt mondjak, azaz hirtelenjeben egeszseg-biztositasunk se lenne. Hoppa.
Namarmost hogyha egy ilyen helyzet eloall, akkor nem kis penzbe kerulne mar maga a hazakoltozes se: ugye egybol harom repjegy, plusz neadj'isten kontener az osszes cuccainknak, ha mindent el nem adunk igen gyorsan es igen keves penzert.
Ugye a hazeladas se megy ingyen, a vetelar 6%-a az ingatlanugynoke, es ki tudja, meg mennyit veszit (vagy esetleg) nyer az ember a vegen, ahhoz kepest, hogy mennyiert vettuk. Ha gyorsan kell eladni, igencsak megszivjuk, ez eleg valoszinu.
Uber-genyo egy helyzet lenne, es momentan azon kivul, hogy erosen remenykedunk, nemsok mindent tudunk tenni. A piac olyan, hogy jelenleg veszitenenk az eladassal, raadasul ket evig buntetest is kene fizessunk, mert olyan hitelt vettunk fel, amiben megigertuk, hogy harom even belul nem adjuk el.
Arnyalja a kepet a zold kartya es allampolgarsag kerdese is; ha feltetelezzuk, hogy nem szivjuk meg, es kitart a szerencsenk addig, akkor erdemes legalabb meg negy evig itt maradni, mert akkor mar amerikai allampolgarokkent mehetnenk haza. Igy ha otthon beut a krach, mindig lesz legalabb lehetosegunk visszajonni.
Szoval ha ilyen nehez az ugy, es mar ennyi idot, penzt es faradsagot oltunk az ittmaradasba, akkor mi a feneert gondolkodunk egyaltalan ezen?!
Nos, mint irtam, jelenleg nemcsak a megelhetesunk, a fedel a fejunk folott, de az egeszsegbiztositasunk is egy allastol fugg. Otthon legalabb lenne egy lakasunk, tehermentesen. Igaz, panel, de felujitott. Csak a rezsit kene fizetni. Andras ha vesz egy (nagyon) mely levegot, orvoskent biztos talal allast. Hogy en mi a fittyfenet csinalnek, gozom sincs. Eleg elkeserito helyzetjelenteseket olvasok mostanaban a szegedi biologus-helyzetrol. Ha van allas, akkor valoszinu nem fizet, vagy nem eleget, vagy bizonytalan, vagy az elobbiek tetszoleges kevereke. Esetleg "kivalo" munkahelyi legkorrel tarsulva.
Viszont ehen nem halnank, ott lennenek a nagyszulok -itteni mercevel- egy kopesre, ott vannak azok a baratok, akik igazan baratok, az utcan az ember ismerosokbe botlik, van ido es igeny masra is, mint napi 16 oraban dolgozni vagy a kocsiban ulni... A gyerek magyar oviba, iskolaba jarhatna (bar, hogy ez vegul elony-e vagy hatrany, az is majd csak 20 ev mulva derul ki).
Nem tudom, de az utobbi napokban igencsak elgondolkodtat ez az itteni eletforma; hogy mennyire munka-kozpontu, mennyire errol szol az egesz. Alig vannak barataink, azok se ugy, mint reg (igaz, akkor egyetemistak voltunk).
Van egy itteni baratnom; neki par eve meg stabilnak mondhato elete volt, jol kereso ferjjel, neki is munkaja volt, baratai, ahogy mindnekinek. Aztan a ferj talalt valaki mast, es most el vannak valva, a no egyedul el, es karacsonykor kapott egy teljesen ertheto ideg-osszeomlast. Konkretan napokig se enni, se aludni nem tudott, vegul minket hivott fel, hogy mit csinaljon. Andras rogton mondta neki, hogy azonnal menjen el az ugyeletre. Onnan meg hivott, hogy ott van, majd szol, hogy mi lett. Aztan napokig nem hallottunk felole. Hivom, ki van kapcsolva. Hat kiderult, hogy biza benn tartottak az elmeosztalyon vagy egy hetig, es karacsonyra is csak ugy engedtek ki, hogy mi megigertuk, nalunk lehet egesz hetvegen, es ellenorizzuk, beveszi-e a gyogyszereit. Mert onmagara veszelyesnek talaltak. Vegul igy is lett, nalunk volt, es eleg jol is telt, habar engem aggaszt, hogy szerinte semmi baja nincs, es az orvosok tulreagaltak a helyzetet (ebben az orszagban sokmindennel meg lehet vadolni az egeszsegugyet, de ok nelkul tuti senkit se tartanak benn egy hetig).
Mint kiderult, a baratnomnek akkor mar hetek ota allasa se volt. Tehat biztositasa se. Hogy pl. a korhazi szamlajat majd mibol es hogy fizeti ki, nem tudom. Nameg ha mi nem vagyunk neki, mi lett volna vele? Ha pl. ongyilkos lesz, vagy elesik a lakasaban es beuti a fejet, mikor hianyzott volna valakinek? Mi reg igen jo baratok voltunk, de egy ideje nem tartottuk szorosan a kapcsolatot; lehet eltelt volna par het vagy akar egy honap is, mire bennem felmerul, hogy vajon mi van vele, miert nem jelentkezik? Eszembe jut vajon a macskai elkezdtek volna-e kostolgatni, mielott a szomszedoknak feltunik a szag. Brutalis, de tenyleg, elofordul biztos egy csomo maganyos emberrel.
Es itt ez eleg jellemzo; ha a kozvetlen csalad szetesik, utana nagyon hirtelen nem marad senkije, semmije az embereknek. A baratok, ismerosok, munkatarsak azert egy igencsak laza kort alkotnak, igazan senkinek nincs ideje se, meg ugy latom, igenye se igazan rendszeresen baratsagokat apolni. Napi 12 ora munka utan nem csoda, de igy van.
Szoval azon gondolkodtam, hogy talan otthon ez meg nincs igy. De mondjatok meg ti, hogy igazam van-e? vagy csak kezd leereszkedni a szemem ele az "ot eve nem voltam otthon, biztos ott jobb" rozsaszin kode?
Otthon ha az ember elvesziti is a munkajat, azert a csaladja nem marad orvosi ellatas nelkul. Nameg, a csalad es baratok azert ehen csak nem hagynak veszni az embert.
Vagy mar otthon is annyit dolgoznak az emberek, hogy csak eppen elvegzik az aznapi teendoket es beesnek az agyba? Lehet, hogy a mindennapi gondok mar ott is ugy lefoglalnak mindenkit, hogy masokra se ideje, se kedve?
Ahogy irtam, jelenleg ezek meg mind igencsak elmeleti kerdesek, de elgondolkodtam.
