Sohaj

Szoval ujabban a mi eddig remek alvo Bubunk sztrajkol. Reszint mert allandoan felebreszti a kisteso, de sokszor csak ugy. Mostanaban kitalalta, hogy o fel a sotetben. Jo, vettunk ejjeli fenyt. Nem eleg vilagos. Jo, egve hagytuk a kislampat. Nem eleg, ket kislampa kell. Jo, toleralunk, mert ugye szegeny, tronfosztott uralkodo, stb. Most az a legujabb, hogy anya szobajaban akar aludni. Meg ebbe is belementunk vegso ketsegbeesesunkben, de nem, ez se eleg, anya is aludjon verofenyben. Na ezt mar nem. Erre visszament a sajat szobajaba, es ott kente a keso esti jatszohazat este tiz utan is. Kezdek a cerna vegere erni.
Ujabban egyebkent kezd belole elobujni a kisordog. Eddig nagyon ritkan ereztem, hogy direkt rosszalkodna, de mostanaban az a kivetel, ha valamit jol akar csinalni. Megkerjuk, hogy csendesebben jatszon? Direkt ordit. Vakondkat ker es berakom neki? Tiz perc utan megis masik dvd kell; majd azt is unjuk. Semmi se koti le, semmi nem jo. Kiveve a kisteso csecsemos jatekai, az remek. Ja es rombolni, az is kiraly. Nem tart egy auto se ket napnal tovabb, mert addig karambolozik es zuhan le a hegytetorol, mig minimum az egyik kereke kitorik. Komolyan, kezd vele egyre nehezebb lenni. Es az a vicc, hogy most jon ez elo, mikor a kicsivel mar sokkal konnyebb, elvan a jatszoszonyegen, sokat alszik, tehat Bubura joval tobb ido jut ismet. Es megis. Mint egy mini-kamasz. Komolyan varom a hetfot, mikor Gabit boldogitja. Bar azt mondja mindenki, hogy ott bezzeg viselkedik, mint egy kisangyal. Ki erti ezt?