Identitasvalsag

A dolog ugy kezdodott, hogy ma volt tanszeki ebedunk a ket foallasban dolgozo biotechnologia oktatoval. Par napja volt szo ugyanis rola, hogy talan nemcsak este, hanem reggel is kene tanitani hetfon es szerdan. Aztan jott az emil, hogy megis csak hetfon, de szerdan nem. Aztan erre ma mondjak, hogy kevesen iratkoztak be a felevre, lehet, hogy megint csak a bevezetes orat fogom tartani, viszont feherjeket (amihez labor is van), lehet hogy egyaltalan nem. Es mikor mar Costcoban koszalgattam fel s ala es felhivtam Andrast hogy mondjam el a jo hirt, akkor jottem ra, hogy basszus en nem is orulok egyaltalan, sot, tok ideg vagyok miatta. Beleeltem magam, hogy ismet tenyleg dolgozom majd, sot szinte tobb, mint felallasban, es megorultem neki, hogy ismet lesz egyfajta kinti eletem is, lesznek orak amikre igazan keszulni kell, meg minden. Erre megse. Vagy ki tudja.
Nem is tudom, hogy mi bosszant jobban:  a bizonytalansagi faktor, vagy az, hogy megis tovabbra is foleg itthon leszek? Ra  kell jonnom, hogy bar iszonyatosan elvezem mondjuk 50%-at annak, hogy mindig velem vannak a gyerkocok, az ido mondjuk 25%-ban OK, de a maradek 25% idegesit, frusztral, nem tudok vele mit kezdeni. Az a vicc, hogy kulon-kulon mindket gyerek egy foldreszallt angyal (tobbnyire), de egyutt robbano elegyet alkotnak. Marha nehez osszeegyeztetni, hogy mindenki ha nem is boldog, de legalabb elegedett legyen.
Tegnap Chrisekkel voltunk a teknosoknel, es par szoban beszeltunk is errol; (ugye tobb mint par szot ketszer ket gyerke mellett fizikai es agyi keptelenseg). Szoval o azt mondja, hogy o ugy osszessegeben nagyon elvezi, meg mindig. Es tegyuk hozza, ok nem brutalizaltak a gyerkocoket alvasilag, egyiket se, igy aztan ejjelente a kicsi es a nagy is 6-szor ebred, minimum, valamit reggel otkor mindketto fenn van. Az enyemek ennel lenyegesen, nagysagrandekkel "konnyebb" gyerekek, megis van, hogy mikor latom Andrast reggel kisetalni az ajton, iszonyat irigylem erte. Nem a monotonia miatt, amitol reg feltem, hanem ellenkezoleg, mert sose tudod, mi lesz a kovetkezo masodpercben. Hogy nem lehet semmit tervezni, hogy minden seta, minden bevasarlas, kilepes a hazbol, alvas, furdes, eves, minden de minden toluk fugg, es millio kis egyeztetest igenyel, es ha az ember a feje tetejere all, akkor sincs ra semmi biztositek, hogy barki is elegedett lesz.
No de, ha visszamegyek teljes allasba, tudom, hogy megint a szivem fog megszakadni, hogy alig latom oket. Mondtam Bubukanak tegnap, hogy ma megy Gabihoz. Erre azt mondja nekem, hogy nem akarok menni, mert ott egyedul leszek. Hat hogy lennel egyedul? kerdem; Ott lesz Gabi, a tesod, a tobbi gyerek. Mire o: De anya nem lesz ott. :-( Hat most mondjatok meg. Eszem a pici zuzajat, olyan edi.
Szoval megint ott vagyunk, ahol a part szakad: jo lenne egy kicsit tobb szabadsag, es megse lenne jo.