lerovom a tartozast...

szoval vegre felraktam a kepeket, amikkel mar reg tartoznek: eloszoris, nagyszulok utolso esteje itt, meseolvasassal, beszelgetessel, es Caligula lovaval (Nagypapa utan szabadon, Legobol).


Aztan a masnapi Blackhill seta, erzsivel es egy egeszen gyonyoru Mokussal, aki szemmel lathatolag legalabb annyira szeret ott lenni, mint mi.


Vegul a tegnapi kepek, amin lathato, hogy a Halaadas-napi egyik nagy projekttet vegre befejeztuk, es lett az udvaron kutyahaz! Ketto is, internetrol rendelve, es jogos tulajdonosaik szerint jo otlet volt: ma ejjel mar benne aludt mind a ketto. Lesz meg bele extra szigeteles is, valami hungarocell-szeru, es ajtajuk is lesz, de egyelore ezzel kellett beerek (haha).
Tutyavirag nem kapott hazat, szegeny tul oreg mar, hogy a hidegben kinti kutya legyen, nem birjak az oreg csontjai. Ja a hazakra kivulrol szandekszunk majd azt is kiirni regi jo falusi szokas szerint, hogy Ugat-lak (Tobynak) es Harap-lak (Cilikenek). :-))
Nekem eleg megrazo, hogy nincsenek bent, de szerintem igy, hogy egesz nap dolgozunk, es senki sincs itthon, jobban jarnak kinn lenni, mint egy benti ketrecben. Azert bevallom, meg fura. Hianyzonak, hianyzik az ejjeli neszezesuk, meg a kutyaszor is a kavembol. De ugy latszik, ezzel egyedul vagyok. Meg maguk az ebek is tokeletesen elegedettnek tunnek ezzel a felallassal.

No es mivel ez volt Advent elso vasarnapja, vettunk koszorut is templom utan a cserkeszektol. Bar eredetileg en akartam megint csinalni, de aztan annyi minden osszejott, na meg az erdo is ugy lekopazododtt a hidegben, hogy vegul inkabb vettunk egyet. Nincs rola valami szuper kepem, de azert latszik.
Mint ahogy az is, hogy Andras hogyan toltotte a negynapos unnep jelentos reszet: a gep elott dolgozva. A draga fonokere megint rajott a szokasos unnepi munkavagy, es ugye nem szeret a lelkem egyedul szenvedni. >:-(


...van am meg kep, a mostani legutolso Blackhill-rol, de azzal asszem megint ados maradok, mert a kis gepben vannak a videok, es azokat macera letolteni.
Most megyek felkeltem az en Bubu-gyonyorusegemet, aki ugye tegnap ejjel nem restellt engem se felrazni az agybol, csak hogy vegul kideruljon, csak unatkozott. Mikor huszadszor mentem be hozza (faj valami? pelus? cumi? ehes vagy?), hat nem kipattant az agybol? Gondoltam, jo, biztos akar valamit; lejott a lepcson (egyedul!), aztan korberohanta a nappalit, a konyhat, majd leallt jatszani a draga. Ejjel kettokor. Na, ekor honaljon ragadtam es visszaraktam az agyaba, fuldugo be, o meg szerintem belatta, hogy nincs kec-mec es vegulis visszaaludt. Hat nana, hogy most neki se akarodzik idoben felkelni... De hiaba, menni kell, megyek is.

San Diego, vegre

mar megint este tiz van, mennem kene lefekoduni, es sehol se tartok se a research philosophy-val, baaaa. Ellenben ma veghezvittem a karacsonyi bevasarlas nagyreszet, ez is valami.
Allas-ugyben nema csond es hullaszag.
No hat akkor megis legalabb az elso resz kepfeltoltesbol, repulout San Diegoba, meg Hollywood. Utobbi enyhe csalodas volt, de azert mokas.

Itt meg San Diego Balboa Park, aztan Old Town, mindketto csodas volt. Vigyazat, rengeteg kep!

No es akkor nincs mas hatra, mint a hazaut.

If you are what you should be...

"If you are what you should be, you will set the whole world ablaze!"
St. Catherine of Siena

Ezt az idezetet talaltam ma az egyik forumon, es rettentoen megtetszett. Majd irok errol tobbet is, de meg kellett rogton osztanom, annyira tetszik.
Szabad forditasban: "Ha az vagy, akinek lenned kell, az egesz vilagot langba boritod."

...ennek elerese erdekeben meg kene mar irnom azt a franya "research interest and philosophy" baromsagot, bleeeh. Na de anelkul nem lesz a tanitasbol semmi, szoval nekiallok...

Egy szep nap

Ma veteranok napja leven, nem kellett bemenni egyikunknek se dolgozni, igy egyutt toltottunk egy jo kis napot a nagyszulokkel. Ha rajtam kivul nem lenne mindenki megfazva, szinte idealis nap lett volna. :-)) Gyakorlatilag fozesen kivul csak jatszottunk bubuval, meg delutan elmentunk egyet kirandulni. Ica is jott, Janos viszont kihagyta, annyira cudarul meg van fazva; azt mondja tobb mint 15 eve eloszor, dehat ugye ezek a washingtoni virusok...



Este tisztara igy nezett ki, hogy Bubu, amint hazajovunk alszik egyet; de ahogy kiszalltunk, maris inkabb rajzolni akart, persze kinn, kretaval, nem am bent. Na gondoltam, jo, akkor kivittem az almaspitebe valo almat, es az autofeljaron pucoltam meg kabatban, mig o fel-ala rohangalva kretazott. Mire kesz lett az alma, mar o is be akart jonni, aztan ki is dolt egy orara. Na mire felebredt, beraktam a pitet, es csinaltam a karibi babot. Tiszta szerecse, mert eleg nyugosen kelt, semmi se volt jo, meg a csokit se fogadta el, de a papaya lattan flecsillant a szeme. Aztan benyalt egy egesz hihetetlen mennyisegu mimindent, amit a babhoz hamoztam: evett a papayabol, aztan a mangobol, a citrombol (magaban, nyersen eszi mint az almat, mi nezni se birjuk), aztan falt melle zoldpaprikat, narancsot, ananaszt, vegul odaallt a hutohoz, hogy neki erre feltetlen meg epret is kell enni. Hat nem mondom, gyur a napi vitaminra.
A bab vegul kivalo lett, sikert is aratott, de az almaspitere meg sutotok-pitere mar senkinek se volt kapacitasa. Nem baj, jol jon az majd holnap, ugyse lesz idom fozni, delre kinn kell lenni a repteren. Akarom minden esetre vinni a laptopom, hogy tudjak onnan is orni, meg foleg hogy legyen mire letolsem a kepeket.
Szombaton tervezzuk, hogy megnezzuk Los Angelest, ha mar arra jarunk; remelm tudok majd olyan full tipikus "Hollywood" feliratos kepet is csinalni. :-D
Varom is a dolgot, bar az a teny hogy 5 ejjel nem latom Mokust, azert elegge levesz az elmenybol.

zold ut, rettegessel kikovezve

jo nagy csendben voltam, mert sok jot nemigen tudtam volna mondani. Az igazsag az, hogy marha nehez volt visszamenni dolgozni, egyreszt maga a teny hogy ujra ugy kellett tenni, mintha mi sem tortent volna, masreszt a fonokom is eleg nyiltan varja hogy felmondjak, tekintve hogy mar felvett valakit a helyemre. Meg az a szerencse, hogy egy evig alig lesz itt, mert foleg Svedorszagban dolgozik, de igy is eleg gaz a helyzet.
Bubu meg van fazva, taknyol, hoemelkedese is volt, de  ma mar jobban lett; viszont most meg az apja lett lazas, szoval mar latom, ez is vegigmegy a csaladon.
Szoba kerult a forumon, hogy szabad-e mar probalkozni az ujabb terhesseggel? Igen, mostantol rank van bizva; kiveve, hogy en egyaltalan nem ugy latom, mintha mi dontenenk el vegul.
(hatarozottan irracionalis gondolatok jonnek):
Szoval ugye ha valakit erdekelne, en ennek a "hany gyerekunk lesz, es mikor" kerdesnek ugy allta volt neki, hogy eloszoris, szedem a tablettat majd, mig nem dontunk ugy, hogy akarunk gyereket; aztan eldontjuk, mikor hanyat szeretnenk, es ugy is lesz. (tessek ideilleszteni most egy gunyos kacajt, mwahahahhaaa).
Na ehhez kepest addig ment a terv, hogy mikor ne legyen, aztan mikor akartunk volna, 9 honapba tellt, mig Aronka megfogant; mar be voltam jelentkezve petevezetek-atfuvasra, annyira aggodtunk, hogy ebbol nem lesz maskepp gyerek. Aztan egy alapvetoen esemenytelen terhesseg utan elvesztettuk ot. Na ez volt az elso eleg nagy frasz a "majd mi eldontjuk" elmeleten. Utana egyszeruen ugy ereztuk, ha most minel hamarabb nem probalunk ujabb babat, sose leszunk azok akik voltunk (es noha hazahoztuk Bubut, nem mondhatnam, hogy ugyanazok lennenk, de lehet ez irrealis godnolat volt amugyis). No de lenyeg a lenyeg, hogy Bubu ugy sikerult, hogy nem is probaltuk idoziteni: alig vartuk, jott, es azota is beragyogja az eletunket. Aztan persze azonnal elbiztuk magunkat, es kijelentettuk: tul hamar azer nem akarunk masikat, jott ismet a beleavatkozosdi, sikerrel: tobb mint egy evig nem is lettem terhes. Azutan akartunk volna, erre Akos meghal mikor mar mindenki ugy gondolta, hogy minden oke. Szoval, en reszemrol feladtam minden kontrollt: lesz ahogy lesz. Ha a Joisten ugy gondolja, hogy akar meg nekunk gyereket adni, akkor lesz; akkor, amikor adja. Ha nem, akkor nem. Ugyanis nagyon ugy tunk nekem, hogy nem is volt ez a kerdes sose a mi kezunkben.
Mellesleg nezzunk szembe a tennyel, 32 eves vagyok, valoszinu 6-nal tobb nem lesz, ha akarjuk se. Na meg a mi statisztikankkal, ha abbol az hatbol kettot meg hazahozunk elve, kesz csoda lesz. Durva ezt igy vegiggondolni, tudom, de mit csinaljak, ha egyszer elkezdem, nem birom abbahagyni a gondolkodast, na ezert nem birok aludni se sokszor eleg sokaig, csak nezem a plafont es ilyeneken jar az agyam.

Az igazsag az, hogy ezzel egyutt orultem ma, hogy megjott. (Tessek, kell neked ezt a blogot olvasni, na most aztan tudsz mindent, amit nem akartal). Nem tudom leirni, mennyire szeretnek masik gyereket, de ha arra gondlok, hogy megint ott fogok fekudni azon a nyomorult vizsgaloasztalon, es valami szerencsetlen ultrahangos noci szomoruan csovalja majd a fejet...? Elmondhatatlanul rettegek.

Kozben Chris felhivott tegnap, hogy elmondja, megjott az osszes vizsgalat eredmenye, es tovabbra is minden teszt eredmenye negativ. Hurra. Mar ugy ertem, nem orulnek persze, ha kiderulne, hogy mondjuk lupusom van, vagy verzekenysegi rendellenessegem, de ez a full "hat neked egyszeruen nincs szerencsed" se megnyugtato. Pedig ez a konkluzio, ugy latszik: egyszeruen igy jartunk. Kerdes, hanyszor jarunk majd meg "igy", vagy "amugy". Mondanam, hogy jo lenne tudni, de valojaban nem lenne jo. Ha pl. meg egymas utan otszor fogok a korhazban kikotni halott magzattal, na azt pl. koszonom nem zeretnem elore tudni. Igy legalabb van nehany optimista boldog tudatlansagban eltelt hete az embernek, amig bizakodik, tervez, remel.