.

Sunday, January 15, 2012

Egy hetvege

Eloszoris: koszi Timinek es Aginak a biztato szavakat! Azt orommel olvastam, hogy a 25% kifutok a vilagbol szindroma normalis. Annyi hipp-hipp-hurra anyukat olvasok/hallok ujabban, mar kezdtem azt hinni, hogy az en keszulekemben van a hiba. Ezzel egyutt, talan valoban az lenne az idealis, ha lenne egy minden nap 4 oras munkam ehelyett a hol-volt-hol-nem-volt tanitas helyett; dehat ez van. Itt nem reszletezett okok miatt most nem lenne tul sok ertelme masik allast keresni, meg vegulis amikor tanitok itt, az ido legnagyobb reszeben elvezem. Kihivas, de nem doglok bele a munkaba, meg minden.
Ja es nem, meg mindig nem lehet tudni, mikor es mit fogok tanitani; kezdem erteni, miert van az, hogy az elso heten mindenki csak altalanossagokrol beszel itt; gondolom mert ok is kb 3 napja tudtak csak meg hogy nekik ezt az orat meg kell tartani. Tudom ez tiszta kiszurasnak tunik, de igazabol pusztan arrol van szo, hogy gazdasagosan kell mukodjon az iskola, es nem indithatnak el kurzusokat amire nincs eleg diak, meg az is elofordul hogy tul sokan vannak es akkor felezni kell az osztalyt, tehat hirtelen megis kell valaki, aki megtartja a masik felenek is az orat. (Hogy mi a csudaert nem zarjak le a jelentkezest mondjuk 2 hettel elobb, azt nem vagom, ezzel meg lehetne elozni ezt az utolso pillanatban kapkodast, dehat szerencsere en csak egy igen kis pont vagyok ott, es nem en dontom el, mit hogy csinalnak).
Na most peldanak leirom ezt a mai reggelt. Ugye nalunk ugy megy (mert egy mazlista vagyok, egy igazan szuper ferjjel), hogy ejjel 2 vagy 3-ig en kelek fel a kicsihez, aztan reggelig Andras. Ez hetkoznap 6:30, hetvegen 8 korul van, mert 7-kor mar ki kell menjen az ajton, ha nem akar a dugoban ulni masfel orat.
Tehat ma elvileg alhattam volna nyolcig, mert hetvege van, de persze Bubuka bekevert: felkelt fel nyolckor, ami egyenlo a totalis leepulessel: visszaaludni mar nem fog, viszont allati nyugos, mert nem aludta ki magat. Igy meg szoktuk probalni meggyozni, hogy inkabb igyon egy pohar tejet es menjen vissza alukalni; ez hol sikerul, hol nem (ma nyilvan nem sikerult).
A kicsi, ha jo reggele van, 5 korul kakil (meg mindig csak szelcsovezes utan, hiaba a hashajto), aztan visszaalszik minimum 7-ig, de van hogy nyolcig. Kiveve ha felebreszti a batyo, ugye. Es itt jon be a ket gyerek miert negyszer annyi feladat tema: mindketto kulon-kulon aludna nyolcig; de ha barmi elteres van, nyugosseg, ez-az, akkor egymast is felebresztik, es az ember sztereoban elvezheti a visitast rogton reggelibe; vagy meg ejszaka. Majdnem azt irtam hogy reggeliHEZ, de persze ez hiu remeny, mig mindkettot meg nem nyugtattam, a nagyot meg nem gyoztem hogy ugyan uljon mar le a bilire, jo, kozben taviranyithatja a piros autojat, tessek, itt a kockas takaro, nem, meg nem kaphatsz rogton edesseget, elobb reggelizni kell (visitaaaas, kicsi felebred, o is visit). Na vegre sikerul kitatalni hogy tojasrantotta jo lesz. Ma makom volt, Andras kozben eltutujgatta a kicsit, mig en rantottat sutottem mindenkinek (Bubunak kulon, mert o CSAK rantottat eszik, nem lehet benne se hagyma, se hus, se semmi). Bubu kozben elvileg a bilin ul, de termek sehol. Egyszer csak hallom, hogy Muciiii, gyere be gyorsan! Rohanok, hat Bubuka nagy buszken kijelenti, hogy pisiltem, a szonyegre. Na, kiraly. Tegnap ezt mar eljatszotta, es ugy tunik annyira tetszett neki a dolog, hogy ma direkt felallt a bilirol hogy a szonyegre rakja a nevjegyet. Gyerek leszid, kicsi megnyugtat.
Vissza a konyhaba. Rantotta kicsit odaegett, de meg jo lesz; megesszuk. Bubu is eszik, hala a Joegnek.
Kicsi kezd nyugozni, hatigen, kozeleg a 9, mikor ha nem lehet mar kinn a babakocsiban, akkor jon a haddelhad, tehat igyekezni kell. Bubuka kozben feladja a bilizest (ujabban hol sikerul a dolog, hol nem, gondolom, mert ebben is infantilizalni akar; multkor befekudt a kisteso jatszoszonyegere is, hogy most en vagyok a kisbaba, nem bonyolult kitalalni, miert nem akar hirtelen bilizni).

Na Andras mento-otlete: kistesot hatsokertbe kirak, nagytesot kivisz az elso udvarba autozni.
Mivel minusz 7 fok van, ez nem gyenge muvelet, mert mindket kolkot allig be kell bugyolalni; a kicsivel kezdtem, mert ot a babakocsival tologatni kell egy ideig mire megnyugszik es elalszik; apa kivitte setalgatni, addig Bubut meggyoztem, hogy de igen kell harisnya, es sapka is, es nem, szeldzseki nem lesz eleg. Na hurra, mindenki kesz, kisteso alszik kinn (a szokasos siruhajan kivul meg az en pufikabatom is rajta van), Bubu es apa kinn jatszanak. Itt lett volna az ido nekem is vegre feloltozni (mert mindezt pizsomaban kentem itt vegig), de en onzo dog modjara ehelyett letottyantam ide blogolni es bekeben meginni a kavemat.
Csodalkozik valaki, hogy mire befejezem, mar totalis ketsegbeeses hangjait hozza be a szel? Bubuka visiiiit. Na pusszantas mindenkinek. Megyek pizsomaban konnyeket felszaritani.

2 comments:

Blacktulip said...

Aztadurva...először mást akartam írni a 2. szó helyére. :)

Így nem csoda, hogy irigyelve bámulod Andrást, mikor melózni megy, ez a Gellért gyerkőc egyedül is húzós lenne ilyen nemalvással.

Andrea said...

Hehe en meg annak ellenere hogy durvat irtal, mast olvastam. :-D
Azert nem minden reggel ennyire nyuglodos; bar teny hogy szervezni kell a dolgokat, mert kulonben emelkedik a decibel. Neha akkoris.
A nap tovabbi resze nem lett sokkal egyszerubb, bar voltak benne jo reszek, pl este elmentunk etterembe vacsorazni negyesben, es bar Gellertvirag vegig visitott a kocsiban es majdnem visszafordultunk, vegul a vacsora meglepoen nyugodtan, sot, vidaman telt. Ugyhogy ez az egesz ket gyerekes tema tenyleg olyan, hogy soha nem tudni, mit hoz a kovetkezo masodperc. Unalmat biztos nem.