Onsajnalati felora, de megse

Bubu kigyogyult a nathabol, ezert tegnap mar elmentunk a jatszoterre is. Husz fok, napsutes... Erre ahogy odaerunk, latom, hogy osszegornyed es elkezd vorosodni a feje. Mondom, csak nem kakilsz?? -De kakilsz, jott a valasz. Namarmost ez a kolok gyakorlatilag szobatiszta honapok ota ami a barnat illeti, igy nyilvan nem volt nalunk semmi pelenkazos cucc. Na mondom, ulj be akkor a babakocsiba es megyunk haza cserelni. Gondoljatok, beult?! fenet; ki akar a trutymoba ulni, mikor mint mondtam mar reges-reg ilyet nem tett? Inkabb setalsz! jelentette ki. Marha lassan jutottunk haza, mert ugy ment, mint aki besz..rt, (es kozbe' tenyleg). Mikor hazaertunk, latom, hogy utkozben a cucc egyre lejjebb csuszott, es ugy kidorzsolte a combjat, hogy az valami brutalis. Ma vinnem kene Gabihoz, mert nogyogyaszhoz megyek delben, de nem tudom, igy le merjem-e adni, ha menni alig bir. Dokihoz se lesz gyenge cipelni a kicsit, fel az emeletre.
A Kicsi meg ugy nez ki, csak elkapta a megfazast, mert egesz ejjel fel- egy orankent kelt es marha nyugos volt; kohecsel is, es kicsit az orra is folyik. Hurra.

A "megse" resz az az, hogy betegseg, kialvatlansag ide vagy oda, nekem van a legjobb ferjem a vilagon. Vegig miota nincs Nagymama, felosztottunk az ejszakat, es ejjel 1 es 4 kozt mikor mar nem birom, atveszi a kicsit. Sot mikor hazajon, segit elpakolni, reggel is mindent megcsinal, es meg batorit is, hogy ne fozzek, jo a keszkaja vagy barmi (ket hete mirelit cuccokon elunk). Naszoval vegulis nincs is igazan miert onsajnalni, csak  legfeljebb elmeselem, mitol is vagyunk mosogatorongyot megszegyenito allapotban.
Hat ezek mennek, meg a baranyfelhok...