Holloko, valamint punnyadas

Ma reggel eleg ramatyul voltam, de gondoltuk, majd jobban leszek, hat elmentunk Hollokore. Az ut valami horror volt, nekem fajt mindenem, az uton focilabda meretu lyukak, minden gibinyoi pattantyu elenk jott, elozni kellett, vaaaaa. Vegul csak odaertunk, es szerencsere egy kis minivonat felvitt a varba. A varat Bubu nagyon elvezte, paros labbal akart minden lepcson leugralni, es aztan lepcso, az volt eleg. En ittam egy kavet a var kavezojaban, nagyon jol esett, aztan elmentunk a faluba. Erre mire par kepet csinaltunk, elkezdett cseperegni az eso (ami az idojarasjelentes szerint arrafele se jart), ugyhogy gyorsan spuriztunk a kocsihoz. Na marmint olyan gyorsan, ahogy egy bedugult orru, zihalo anyatol tellett. Eelegge kivoltam, na. Icaeeknal aztan ettem egy jo huslevest, turogombocot, es Bubuval aludtnk egyet (marmint o remekul szunyal, en a kispamlagon szorongok mellette, mig a korulmenyek ellenere el nem nyom az alom (eleg hamar). Delutan meglatogattuk az egyik szomszedot, akinek valami egeszen hihetetlen ritka es szep konyvgyujtemenye van (bar Bubukat igazabol a neni pogacsaja sokkal jobban lekototte, mint Balassi Balint). Vegul ellatogattunk ismet a paradi kisvendeglobe, mert hire jott, hogy van rantott borjulab. Hogy ebben mi a jo, azt tolem hiaba kerdezne barki, szerintem rem gusztustalan, de a Molnar csalad teljesen odavan erte (gyakorlatilag egy palacsintatesztaba rejtett csont-, porc- es ingubanc, bloee). Mi Mokussal maradtunk a fokhagymas flekkennel, illetve o betermelt egy Gundel-palacsintat, majd egy turosat is, desszertnek. A vacsora vegere en is kezdtem vegre embernek erezni magam, de igy a lefekveshez kozeledve megint folyni kezdett az orrom, szoval nem tudom, milyen ejszaka ele nezunk mar megint. Pedig de jo lenne meg a Kekesre felmenni holnap... No, meglatjuk.