Benyomasok, eddig

Azt kell hogy mondjam, meg vagyunk mindketten lepve, milyen pozitivan valtozott sokminden. De a legnagyobb dobbenet, hogy milyen tok rendes, kedves mindenki (random idegenek a boltban, meg itt-ott). Meg elenken elt az emlekeimben a sok savanyu arc, meg menjel-mar-innen elado, de egyszal Rossmanos nocin kivul meg senki ilyennel nem talalkoztunk. Az utakon is civilizaltak, semmivel se nagyobb a hulyek koncentracioja, mint nalunk.
A masik, hogy Bubuka es a vercukrom hogy szereti itt. Mokus miota itt vagyunk, egy igazan nyugos nappal nem jott elo, es eszik, legalabb harom helyett. Mindent. Szilvasgomboctol az olajbogyoig.
A vercukrom meg sose latott melysegekbe zuhant, sehol egy hatarertek-kozeli szam, meg ha ket (!) szelet kenyeret ennek is meg reggelire, akkor se. Az ehezos cukraim lementek 94-rol ma peldaul 77-re. Hihetetlen. Otthon is en fozok, nem bolti keszkajakon elunk, ugyhogy nem ertem, mi lehet az, amitol itt ennyivel jobb? Mas a liszt? a zoldseg? A gorogdinnyenel feltunt, hogy rostosabb, de az oszibarack, korte, mindne egyeb edesebb. Megse okoz bajt. Nem ert, nem ert.

Ettol fuggetlenul ezek a kegyetlen arak a boltokban azert elgondolkodtatoak; mert idelatogatni ottani fizetessel az egy dolog, de hogy elnenk meg, ha itt elnenk, ez az igazi fogas kerdes. A hazreszlet biztos nem lenne annyi, mint ott, de ruhatol a kajaig minden egyeb valoszinu meg tobbe is jonne ki. Nem merem atszamolni, de gyanus.