Egerben

Ma delelott apa es nagypapa elmentek horgaszni, igy Bubuval kettesben toltottuk a reggelt (ehezesi cukor rekord melysegben, 77). Elvoltunk, kihasznaltuk a kertben a sok jatekot, hintat, karikat, maszokat, homokozot (utobbit kb 5 masodpercre, nem tudom, ez a gyerek nincs oda a a dologert).  Mire a kifesto is elokerult, apa is hazajott, mehettunk ebedelni a nagymamahoz. Utana mindenki egy oracskat aludt, aztan nagymamaval bementunk egy kicsit Egerbe. Csudaszep volt, olyan jo hangulata van annak a varosnak! Bubu le volt nyugozve, hogy itt mennyi ember setal az utcan (ugye felenk jo, ha par arccal talalkozik). Ismet mindenki iszonyat kedves volt, a pincerek is, az eladok, az emberek az utcan. Biztos Bubu valtja ezt ki beloluk, ambator azt nem tudom, hogyan tudja ezt a hatast az utakon vezetokre is gyakorolni.
Estere en olyan ehes voltam, mint a farkas, mert ugye rajtam kivul mindneki fagyizott, en meg szolidan szurcsoltem ott a kavemat (ami allitolag hosszu kave volt, mifelenk az ilyet eszpresszonak hivjak, hehe).
Summa summarum, a halas vacsora vegere en letoltam egy negyed dinnyet, mindjart merem, mit csinalt a cukrommal. Ha ez is jo szamot ad, en vegkepp nem fogom tudni mire velni ezt az egesz foldrajzi cukorfuggest.