Tudom hogy hatmilliardan vagyunk,

es miert pont az en napom lenne, de ez azert azzal egyutt is ultra nagy rakas szar volt. Kezdjuk azzal, hogy ejjel/reggel negytol otig Bubuka ugy dontott, hogy nyoszorog. Nem tul hangosan, nem rendszeresen, csak pont ugy, hogy mire visszaaludnank, ismet felebredjunk. Mire o rendesen visszaaludt, mi mar nem tudtunk, mert hogy idoben beerjunk dolgozni mindketten, fel hetkor kelunk. Tehat pont, mire igazan rosszul esett felkelni, akkor kellett. Na de ez semmi.
Andras elvileg kedden es csutortokon vinne Bubut Gabihoz, de ebbol gyakorlatban az szokott lenni, hogy de ugye beviszem en. Mert ha nem, akkor fel oraval elobb kell vele elindulni, es mindig megsajnaljuk. Igy volt ma is, Andras reggel 7-kor kiment az ajton, en megvartam mig Bubber felebred, szepen feloltoztunk, ettunk, jo idoben el is indultunk. Volna.
Merthogy a dragalatos autom ugy dontott, most fogja eloadni az ujabban gyakran elokerulo vilagszamot "nem, nem fordithatod el a kulcsot az autoban" cimmel. A vicc az, hogy beengedni kivaloan beenged ugyanazzal a kulccsal a kocsiba, csak a kormanyzar blokkol le, vagy mi, mert onnan aztan se jobbra se balra. Ironikus mod pedig azt erzekeli a nyavalyas, hogy benn a kulcs es nem vagyok bekotve, mert azert elkezdi a pittyegest, hogy hol a biztonsagi ov. Szoval fogalmam sincs, mintha tudna, hogy ez az o kulcsa es benn van a zarban, de nem engedi elforditani.
Eleddig meg minidg sikerult valahogy meggyozzem, vagy ugy hogy parszor ki-be szalltam, vagy ugy hogy egy iranyba sokaig tekerem a kormanyt. Ujabban mar az ment, hogy ide-oda kellett jatszani a kormannyal, esetleg durvabban is oda-vissza rangatni kicsit, de azert mindig csak elindult. Hat nyilvan mikor mondja be a vegleges unalmast, mikor idore megyek, gyerekestul. Hat en olyan, de olyan ideges lettem, mint en mar nem is tudom, miota se. Szo szerint sirtam az idegtol. Klasszikus "kiszallok es beledrugok, te rohadt tragacs" idegosszeomlas. Bele is rugtam, akkorat, hogy most is latszik; behorpadt az oldala (ha valaki latta ezt a kocsit, milyen egy massziv allat, ez nem semmi). Mellekesen jegyzem meg, ha az ember duheben rugdalni ohajt, csak ajanlani tudom a klumpat a muvelethez, mert nekem meg mindig epek a labujjaim.
Bubuka az egesz jelenetet erdeklodessel figyelte a hatso ulesrol.
Kozben felhivtam Andrast, hatha van valami otlete, de aozn kivul, hogy bereljek masik kocsit, nem tudott o se mit mondani. Jo, kozben realizalva, hogy ebbol idoben mar nem lesz ma laborkezdes, betelefonaltam a tanszekre. Hivtam a kollegat is, aki hala a jo Egnek amugy is be akart ma jonni az orara, hogy siessen, mert en nem fogok odaerni. Uzenetrogzito.... OK. Csak remelni tudtam, hogy megkapta.
Hivom az innen szabalysoan ket sarokra levo berelt autos helyet, erre sehogy nem akartak elhinni, hogy a cimunk letezik. Ketszer diktaltam le, mire berakta google maps-be es meglepodve latta, hogy jaaa, hat ez itt van! Mondom, csokolom, jo reggelt kivanok. Na, aszongya, akkor jon.
Jott is, becsuletere legyen mondva, ot percen belul tenyleg itt volt. OK, gyerekulest kocsibol kiszerel (ekkorra a draga autom is megelegelhette a torturatk, es ugy dontott, hogy en minden bizonnyal el akarom lopni, es bekapcsolt a riaszto. Kivalo, mondom. Ugy nezek ki, mint aki egy gyerekulesert tort fel egy autot. Hat jol van, nagy nehezen a bazi hangos vijjogas kozepette kirangattam Bubber uleset (gyerek a konyhaajton keresztul nezte, amint anyjanak cifrabbnal ciffrabb dolgok hagytak el a szajat es kozben eszetlenul rohangalt ki-be a kocsibol). Na csavo megjott, nagy nehezen bepasziroztuk Bubuka tetemes uleset  a kis berautoba, es nyomas az irodajukba, papirokat alairni. En ott mar lattam, hogy ez sehogyse lesz az en napom, es elorelatoan  fullos biztositast is kotottem ra. Es milyen jol tettem, mert persze a sajat kocsimban hagytam az egyetemi parkolocetlit, es mikor visszajottunk erte, a haz elott felhalmozott jegen meghuztam az oldalat tolataskor.
Ezek utan kesz csoda, hogy Bubut leadtam Gabinal, es "csak" fel orat kesve az orarol, beestem a laborba. Kollega mint kiderult, boven idoben odaert es megtartotta volna az orat helyettem, csak errol engem elfelejtett ertesiteni. Na sebaj tobias. Lenyeg hogy elunk.
Ezek utan meg se lepodtem, hogy delutan, mikor jottem volna haza, ott talaltam egy buntetocedulat is a kocsin, mert a biztonsagiak szerint nem a kijelolt helyen parkoltam (hanem ahol volt hely). Mondjuk ebben a hoban nem is csoda, nem kifejezetten egyertelmu, mi hova van festve. Mondanom se kell egyebkent, tegnap ugyanott parkoltam es nem kaptam buntetest, dehat az tegnap volt.
Ezek utan jovunk Bubuval hazafele, hat elkezd pittyegni az uj verda, hogy nincs benzin! Jo, mondom, mar csak ez hianyzik, de mindegy, kisebb nehezsegek aran sikerult lokalizalni a tanksapkat (Fordokon mint kiderult, az utasoldalon van), sot el is tavolitani (be volt szorulva persze). Es hazajottunk. Huhh.
Most Andras kihivott egy autos lakatost vagy mifenet, azzal hummognek es nezegetik. Mar tobbszor sikerult minden gond nelkul elinditani az autot, termeszetesen. Az ilyen fergeteges szivatasokat csak nekem tartogatja.