megvannak a kutyak

Igazabol meg aznap meglettek, nyavalyas csavargoi. Mi delutan fel hat fele jottunk el nelkuluk, este nyolckor visszamentunk ertuk, sehol senki. Na ekkor kezdtem el oket temetni, de tiszta hiaba persze. Tizkor hiv a noci aki a park bejaratanal lakik, hogy megvannak, adott nekik enni, ertuk jovunk? Igy aznap harmadszor vezettunk ki oda a sunyiba a $%$@# dogokert, hogy azt hittem agyelot csinalok beloluk ha hazajottunk. Azt mondja a no, hat nem az a nemetjuhasz az, akiert mar egyszer telen is el kellett jojjunk hozza? Mondom, de. Akkor halabol nyomtattunk is neki koszono lapot meg vittem sutemenyt is, persze emlekezett is rank. Azt mondja, ha legkozelebb megint elfutnanak, csak hivjam nyugodtan, megfogja oket.  Hozzatette, nagyon rendes kutyak, miutan kaptak enni, csak ott ultek es csovaltak. Na gondoltam, ezeknek is megvan a magukhoz valo eszuk; kisertesbe is estem, hogy megkerdezzem, nem kellenek neki? Ugyis itt szeretnek a legjobban. :-o
Dehat na, megis a mieink meg minden, hat fulon fogtam a ket mihasznat es hazajottunk veluk. Azt hiszem ideje ujabb sutit sutni es kivinni a neninknek. :-) Bar az egssz sztori hott ego, de azert valojaban nagyon-nagyon halas vagyok, hogy jol vannak.
Erre tegnap atjon a szomszedasszony a ket kolokkel, hogy ok ugy latjak, nemsok idonk van a kutyakra (jol latjak), a gyerekek meg milyen szivesen setaltatnak oket, mit szolunk ha heti tiz dollarert elvinnek oket minden nap? Mondom, na ilyen jo uzletrol se hallottam meg; nemhogy az ebek. Ugyhogy hetfotol nem kell majd szomoruan csovaljanak, ki lesznek vive minden nap. Az a szerencse (vagy mondjuk ugy: abban remenykedem), hogy gyerekekkel sokkal rendesebbek, mint felnottekkel, es nem fogjak oket vegig vizisiztetni a kornyekbeli utcakon.