Ket jo konyv

Az elso foleg azoknak lehet jo, akik vesztettek el valakit. Az iro arrol az evrol ir, mikor a lanya az intetnziven fekudt, es egy este a ferje kap egy infarktust es azonnal meghal. Nagyon oszinte konyv, rengeteg furcsasagrol ir, hogy "milyen erzes", amire szerintem ilyenkor mindenki kivancsi, de az erintett evekig maga se tudna elmondani. Szerintem kivaloan leir egy csomo dolgot. Hogy az ember ilyenkor egy teljesen mas vilagban el ahol masok a szabalyok, mas a valosag, semmi sem az, ami azelott volt. A fizikai fajdalomrol; az elso hetek zsibbadtsagarol.

A masik ennek ha ugy tetszik, szoges ellentete, bar inkabb ugy modanam, az elet egy mas teruleterol ir, a kuzdesrol. Konkretan pedig egy ferfirol, akinek egeszen kulonleges elete volt, kulonos kihivasokkal, de aki aztan megis, minden ellene szegulo korulmeny ellenere, el es megy tovabb.

Ami a gyasszal kapcsolatban meg most kikivankozik belolem... Barcsak tobben is elgondolkodnanak a dogok felol, amikrol senki se akar beszelni, de megcsak gondolni se. Ha lehet, egyaltalan. Most van Andras eloleptetese teriteken. Es az a helyzet, hogy az o fonoke, csakugy, mint az enyem, ugy viselkedik, mint aki meg van sertodve, hogy mi osszel nem teljesitettunk 100%-on. Persze sietve hozzateszik, hogy termeszetesen ertheto, DE. Akkoris, hat ugye, igymegugy. Komolyan meg tudnam az ilyet pofozni. Nemhogy orulne, hogy vele soha ilyen nem tortent (ne is tortenjen), de meg szemere hanyja a masiknak. hogy ugyan miert nem tudott ezen azonnal tovabblepni, Lehetoleg sasszezva, tripla luccal. Most komolyan? Tenyleg nem lehet az ember neha egyszeruen csak: ember? Nem mutathat fajdalmat? Nem latszhat rajtunk a veszteseg, egy valos es -gondolna az ember- vitathatatlan ur? Hiany? Gyasz?De, ugy tunik, azzal el van intezve a reszukrol, hogy kuldenek egy kosar viragot meg egy adag penzt. Tessek, itt van, es most nyomas vissza a sobanyaba. Ha ez a 19. szazadban tortenik, azt mondom, na ja, de nem; ez kerem a mai valosag. Persze kacifantos puha es politikailag korrekt alruhaba oltoztetve. Hanyok.

Egy dolgo van ebben pozitivum, hogy legalabb vegre Andrasnak is egyertelmuve valt, hogy az o fonoke se ot szereti igazabol, hanem kizarolag az eredmenyeit; mindegy hanyszor megyunk el a yachtjara vagy vigyorgunk egymasra a frissen grillezett lazac felett, ez tenyleg nem jelent lo...szt sem. Ha arrol van szo, csak az szamit, hogy ki tud meg tobbet dolgozni, most, azonnal, es lehetoleg megszakitas nelkul. Ha te nem, akad helyetted mas. Ebben egyebkent csak az a gaz, hogy vele is, mint velem, akkor kozlik ezt, mikor mar epp kilabaloban van. Mikor ismet ott tart vegre, hogy vissza tudna allni a regi lelkesedessel, es csinalni mindent ahogy eddig. De ettol elmegy az ember kedve persze rogton. Mindannyian eldobhato papirzsebkendok vagyunk fonokeinknek, feleim.