Izsak megint

Naszoval, tobben is irtatok ezzel kapcsolatban, amiert igen halas vagyok. Mindenki nezopontja erdekel, szoval ha van meg valakinek valami gondolata, irja meg.
Ma az automoso fele menet azon toprengtem, hogy talan Isten nem ugy jo, mint egy kedves oregbacsi; hanem mint az Elet. Vagyis idonkent minden iranyban vegtelen. Extrem, rettenetes, igazsagtalan az igazsagban, es ugy gyogyit, hogy kozben vag. Ha belegondolok, valoban ilyen az elet, hogy vannak hihetetlen durva probatetelek idonkent, hogy az ember csak kapkod levego utan, de aztan tobbnyire kiderul, megse volt hiaba. De mikor benne van az ember a surujeben, bizony sokszor nehez latni, belatni, egyaltalan hinni benne, hogy a dolgoknak ertelme van. Pedig eddig sajat eletembol azt mondhatom, hogy igy van. Aztan kinek mi az a bizonyos igazan probara tevo kemeny dio; azt mondjuk, senkire sem ro Isten nagyobb terhet, mint amit el tud viselni. (Erre mondta allitolag Terez anya, hogy csak bar ne bizna bennunk neha ennyire!) Tehat lehet, nekem valamiert az elo/nem elo gyerek a teszt. Lehet Abrahamnak is, bar maskepp, de ugyanez volt a lecke, es talan o annyira eros volt, hogy neki fel lehetett tenni azt a ker(d)est. Nem tudom. Csak random gondolatok, amik vezetes kozben felotlottek bennem. Mit gondoltok?