Elso nap az iskolaban, mint tanar

Hat komolyan, szerintem kisiskolas koromban voltam utoljara ilyen izgatott, hogy isi van, mint most. Igaz akkor nem vert ki a hideg veritek a gondolatra, csak siman nagyon vartam.

Hogy a vegen kezdjem, meg nincs vege; este fel hettol meg lesz egy oram, ami kilencig tart (horror, nem??)
No de addigis...
Tehat tegnap szo szerint alig birtam elaludni; igy aztan elveimmel ellenkezve igenis hatravagtam egy fel altatot, kulonben sose jott volna alom a szemere, az szaz; igy ellenben ugy zuhantam be, hogy meg a kontaktlencsem is a szememben felejtettem, hehe (egyel kevesebb dolog maradt mara).
Tegnap egyebkent jo ket orat azzal toltottunk itt a foisikolan, Andrasostul, Bubustul, hogy az osszes handout-ot, es sillabuszt, es SOPt, es tajekoztato fittyfenet kello peldanyszamban lefenymasoljuk. Hozza kell tennem, mak, hogy Andras itt volt, mert a szuper fenymasolo biza vagy husszor behalt, es ha o nincs itt, bajban lettem volna. Halal komolyan egy NAGY doboz papirkupac lett a vegen tele az en cuccaimmal, tudjatok olyan doboz, amiben 8 csomag papir van. Bubber egy ideig elvezte a dolgot, jatszott a gemkapocs-nyaklanccal, meg a spiralkotesekkel, de aztan hamarosan a legzizzentosebb papirrepulo se kototte le, szoval nem volt egyszeru. No meg ugye tovabbra sincs kulcsom sehova, igy tegnap is kulon ki kellett hivni a biztonsagi oroket, hogy engedjenek be. Kiralyak voltunk ahogy megjelentunk: en a gyerekkel, Andras meg a mikroval kavefozovel es a radiatorral. :-D No legalabb lattak, hogy mi nem viszunk el semmit, sot, hozunk.

Na hol tartottam mar. Ja igen, ma reggel...
Andras olyan rendi volt, elvallata, hogy ezen a heten o viszi Bubut Gabizni, hogy ne nekem kelljen meg ezzel is kinlodni igy az elejen. Tehat reggel a minusz 14 fokban (!), elindultam jo idoben, es ide is ertem valami 40 perccel az orakezdes elott. Felcihelodtem a legfelso emeletre, megtalaltam a termet,... es azt hittem nem jo helyen vagyok. Ugyanis ugy nezett ki, mint egy komputer terem, tele szamitogepekkel. Azt megcsak megoldottam valahogy, hogy beengedjenek (egy kolleganak pont volt kulcsa a szomszed szobaban), de mikor be akartam lepni barmelyik gepre, nem engedett. Nnna, mondom, remek. Hivom az IT embereket, azt mondjak irjam csak ba, hogy teacher. Semmi. Haaat jo, akkor feluldenek valakit! Kozben telik persze az ido, en meg azon kezdtem gondolkodni, hogy a fene fogom megtartani az oramat vetito es minden nelkul. Mondom, sebaj, itt a feher tabla, majd irok ra a filcekkel! Haha, persze egyik filc se irt. Na ekkor kezdtem kicsit izzadni. Egyre tobb diak mar ott ul a teremben, en meg allok ott, mint....khm.
Szoval vegul csak jott egy urge, megallapitotta, hogy jee, tenyleg nem mukodik itt az altalanos jelszo, majd addig telefonalt, mig vegulis kiderult, hogy ez egy normalisan egy masik tanszek terme, akiknek sajat belepojuk van. Na az a lenyeg, hogy pont mire mindenki beesett az ajton, es kezdodnie kellett az oranak, addigra csak sikerult belepni, es csodanak csodaja, a flashdrive-ot is felismerte vegul a gep, igy el tudtam kezdeni amikor kellett. Mondjuk ebben az egeszben az volt a jo, hogy nem ertem ra azon panikolni, hogy juj mindjart megtartom eletem elso onallo orajat, mert ehelyett azon gyurtem vadul az agyam, hogy ha nem fog menni a technika, akkor ugyan hogy magyarazom el a peptidkotest meg az enzim-funkciot a nagy semmivel.
Az ora maga aztan nagyon gyorsan elment, a diakok rendes arcoknak tunnek, es utana tobben oda is jottek kerdezni, beszelgetni, szoval ugy nez ki, jo lesz ez.
Es igaza volt Lorinak (a professzor, akit ebben a felevben helyettesitek), hogy itt aztan van diverzitas.Van egy orosz srac peldaul, aztan van egy csomo indiai szeru csajszi, az osztaly fele fekete, vannak itteni es afrikai emberek is, szoval szo szerint a vilag minden tajarol. Van aki 20 ev koruli, es van aki otven is biztos elmult. Tok jo!
Tehat imigyen tulelven az elso orat, rohantam a masodikra; kozben gondoltam, leraknam mar a taskamat az irodaban, tehat ismet hivtam a biztonsagi ort (aki nem nezte ki belolem hogy en en vagyok, es leigazoltatott, haha). A rovid szunetben gyorsan bezabaltam az otthonrol hozott szenyomat, es mar mentem is. Gondoltam, az elso orambol kiindulva, hogy nem artana hamarabb odamenni, de hiaba, mert egy urge meg javaban tartotta az orajat a teremben; amiben az a jo, hogy legalabb kulcsert nem kellett futni, viszont nem is volt idom szinte semmire. Beestunk ot perccel orakezdes elott, vegigmentem a prezentacion, puff, kesz vege.
Viszont meg kell allapitanom, hogy meg mindig elvezem a dolgot (haha, meg mindig, ketto darab ora utan). De komolyan, na. erdekes ennyi embernek meselni, erdekes, kit mi kot le, szoval jo volt, na.

Most ezerrel kene csinaljam holnapra a sejtkulturas eloadast, szoval ezzel le is zarom a dolgot, pusszantas, mindenki!