Ma reggel gondoltunk egy nagyot, es elmentunk Abival es a nagymamajaval afonyat szedni. Csudajo volt, hatalmas szemek csungtek mindenhol az agakon, es tenyleg inkabb az volt a nehez benne, hogy az ember veletlenul le ne poccintsen meg harmat mikor marekszam szedi a bokorrol. Abi es Bubu most is jol megvoltak, en nem tudom, de tenyleg annyira talalnak egymashoz, hogy csuda. Ket erzekeny, kedves lelek, mindketto sutkerezik a masik melegeben.
Mindenki jol elfaradt mire hazaertunk; frissultunk egyet a medenceben, aztan akkorat aludt mindenki, hogy csak na. Ahogy Bubu szokta mondani, kialudtuk a pityokat a foldbol. Delutan sajnos zuhogott, igy csak erre-arra tengodtunk a hazban, de azert igy is szep nap volt.
Itt meg Bubu halad az uszoleckeivel. Mar nemhogy nem fel a fejet berakni a vizbe, de egyenesen elvezi ha teljesen elmerul. Meg segiteni kell neki a laba emelesevel, hogy le tudjon merulni az aljara, de utana annyira orul hogy sikerul felvegye amiert lemerult, hogy csuda. Mar dobalni is lehet, az is oke, es szepen egyedul kez- es labtempoval eluszik a medence masik oldalara es vissza (keresztben), kozben levegot vesz, minden. Csudajo.
0 comments:
Post a Comment