A jo hir (?)

Ma is es tegnap is egesz nap itthon punnyadtunk. Tegnap atjottek Chrisek is, nagyon jo kis nap volt, medenceztunk, usztunk, kukoricat ettunk a nyari melegben. Ma reggel ugy volt, hogy elmegyunk kirandulni is, de vegul itthon maradtam a gyerkocokkel, mert mindenki morcosan koran ebredt, es logott is az eso laba.
Vegul mivel csak borus volt, elindultunk a jatszoterre, erre persze mikor kezd esni? Mikor ott vagyunk mar pont a leheto legmesszebb a haztol. Szoval ma befizettem az extremsport anyaknak: hazafutas ket gyerekkel es rollerrel c. szamra. Kivalo edzes volt, es persze mire hazaertunk, el is allt. :-))
Meg delelott sikerult osszedobni egy borsofozeleket husgomboccal, es csodak csodajara meg is ettek szivesen. Ebed utan meg hulyeskedtunk egyet, aztan mindenki kipunnyadt az addigra csendesen, de kitartoan  hullo eso hangjara. Bogyo konkretan fel egytol haromig aludt, es bar Bubu felkelt egy oran belul, meg igy is kidoltem veluk tobb, mint egy orat. Ahhh igen, az elet jo.
Delutan mikor meg mindig esett, jott az ilyenkor szokasos kivansag: sussunk palacsintat! Ezt is keszultunk tenni, mar be is kevertem a tesztat, mikor cseng a telefonom. A foiskolarol hivtak, hogy mostmar vegleges: fel vagyok veve osztol a noverkepzobe. No meg is orultem ennek, es persze Bubu rogton kerdezte aztan, hogy ki volt ez, es mit beszeltunk. Mondom neki, hogy osztol anya megint sokat fog orakra jarni hogy megtanitsak, hogy kell beteg embereket gyogyitani. Anyabol lehet, hogy nover lesz. (Ezt a Tesz-Vesz Varosbol tudjuk hogy mi.) Bubunak legorbul a szaja: Es akkor nem leszel mar az anyukam?
(Puff neki, telitalalat az anyai szivbe, tokeletes, Bubu, te tudsz valamit).
Persze mondtam neki, hogy hat dehogyisnem, en MINDIG az anyukad leszek, amig csak elek, es te mindig a Bubum leszel, akarmi is tortenjek, akarki is vigyazzon rad. Hiszen eddig is jartam orara es dolgoztam is mar, de azert az anyukad vagyok, ugye? Jol megolelgettem, es sutottuk tovabb a palacsintat. De azert huaba tettem ugy mint aki nem erti, azert tudom, persze, hogy mitol fel: amitol en is, hogy mennyivel kevesebb idonk lesz egymasra. De azert az is igaz, hogy kicsit meg is nyugodtam; es most hogy tudom, osztol kezdodik a hajtas, meg az se idegelt fel mikor nyuglodtek aztan delutan, mert tudom, ez az ido ertekes.