Harpers Ferry park

Nem birunk (akarunk) a fenekunkon ulni; az az igazsag, hogy nagysagrendekkel konnyebb a kolkokkel, ha kimozdul az ember. Szoval ma Harpers Ferry varosaba mentunk csaladilag, ami ugyan rovidre sikerult, de egyebkent igen jol. Annyira gatyarohaszto meleg volt, hogy hihetetlen, rogton leizzadt az ember ahogy kilepett, de hosiesen bevalaltuk a varosnezest. Aztan ahogy atertunk a vasut hidon, Andras riadot fujt, hogy nyomas vissza, vihar lesz! Hittuk is, nem is, de igaza lett, husz percen belul ugy zuhogott, hogy az elkepeszto. Klasszikus derult egbol villamcsapas, borigazassal. Meg a fagyit is ott kellett hagyjuk, mert szerencsere epp jott a busz ami a parkoloba visszavitt. Aztan ott is allingaltunk egy kicsit, hatha alabbhagy, dehat ara varhattunk volna, meg most is esik.
Ja es a LENYEG. Bubuka igen boldog volt, mert rogton az elso helyen kikonyorgott egy lepket, es onnantol fogva aztan a legutolso lakotelepet is mutogathattak volna, ugyanolyan lelkesen mutatta volna be azt is a lepkenek, ugye. Hat lepke nem panaszkodhat, igazan elmenydus napja volt, varosnezessel, viharral, mindennel.