Baltimore, avagy kertvarosi pulyak kalandjai a piroslampas negyedben.

Ugye ma is batran nekiindultunk akvariumozni, gondoltam ehhez nekunk igazabol mar batorsag se nagyon kell. Annyiszor voltunk, becsukott szemmel is odatalalok! Nahiszen, igy jar, aki elbizza magat. Mikor feluton jartunk, akkor kezdett remleni, hogy Te! nem ma van az autoverseny ott? Aaajaj. Es de. Mire a varos kozelebe ertunk, mar tereltek is az osszes forgalmat az egyik kijarat fele, persze rogton dugo, de olyan igazi. Eddigre Bogyo kialudta magat hatul (az uj autosuleseben igen jokat alszik), es tudakolta, mikor szallhat ki? Eloszor meg csak finoman utalt ra, hogy szep-szep a kilatas, elvezet ugyanazt az autot nezni ahogy csigalassan araszol mellettunk, de megis, lesz esetleg mas latvanyossag is? Aztan ez rovidesen crescendoba ment at, ami melle igen jol megy a Bubuka-fele Hagyd Mar Abba Bogyoooo! csatakialtas. Mar epp aozn voltam hogy visszafordulunk, mikor vegre kitisztult az ut, es kisebb eltevedes utan talaltam egy kozeli parkolot is. Aha; kozeli... hat annak tunt. Mikor mar fel oraja turaztunk a 30 fokban, annyira nem tunt megse kohajitasnyinak, de akkor mar mindegy volt. Namost az, hogy kicsit tobbet kellett setalni, meg onmagaban nem tragedia, sot. Csak ugye itt Baltimore-rol beszelunk, ami egy igen gyonyoru es valtozatos varos, csak eppen tudni kell, melyik sarkon ne fordulj be veletlenul, mert a szep turista negyed es a ketes hiru utcak kb. egymas mellett vannak. Namost mondanom se kell, miert volt olyan olcso a parkolas, ugye? :-o
Odafele meg nem is tunt fel annyira a dolog, mert inkabb azzal voltam elfoglalva, hogy a telefonommal elnavigaljak az akvariumig, de visszafele jobban megneztem, hol is megyek en ket gyerekkel. Hat nem tudom, ki nezett nagyobbakat, en-e vagy a miniszoknyas csajok meg a stricik. :-D
Na de ami azert jo volt, hogy tenyleg lattuk az utcai autoversenyt. Bubu nem hitt a szemenek, hogy milyen gyorsan mennek, majd kb ket perc utan kozolte, hogy neki megfajdult a fule, es a halak mennyivel csndesebbek. Hat ezzel nehez lett volna vitatkozni, ugyhogy mentunk is. Gondolom a verseny miatt, de az akvarium gyakorlatilag ures volt. Iszonyat relaxalo, szuper elmeny volt ugy vegignezni mindent, hogy meg Bogyot is le mertem tenni maszni, annyira alig volt ember (maskor egymas hegyen-hatan vannak a nepek, szoval eleg klausztrofob). Es valoban, Bogyo is ugralt oromeben a halaknal, pont mint Bubu, szoval igen jol sikerult ez a resze is a napnak. Raadasul felfedeztunk egy kicsike kavezot a capak elott, ami mellett mindenki elrohan, mert addigra latszik, hogy Capak! Itt! Na mi mar ugye huszadjara annyira nem kepesztettunk, szoval feltunt vegre ez a kis rejtozo kincs. Nem eleg, hogy kicsi es csendes, de a kikotore nyilik a kilatas, es a fala gyakorlatilag tiszta uveg, szoval csudajo volt. Bogyo ahogy megette az ebedjet, rogton ratapadt. Ja, es meg a kaja is jo! Hat ilyet?! Bubu kinezett maganak egy oklomnyi fagyit, es en, anyak disze, raagytam, ugyhogy marha elegedetten eszegette, mig mi Bogyoval megosztottuk a csirkes szendvicset es a gyumolcssalatat (Bogyo is nagy franc am, idegen helyen mindent eszik, amire itthon ra se nezne.) Persze Bubu is evett vegul a mi kajankbol, mert ha latja hogy esszuk, o is ker; de bezzeg ha kotom az ebet a karohoz, hogy demarpedig nincs fagyi amig nem eszel, abbol mindig cirkusz van es visitas. Nem ertem, miert, de a mas tanyerjabol jobban esik neki illegalisan falatozni.
Szoval akvarium jo volt, gyerkocok edik, csak a visszafele uton pislogtunk egymasra nehany emberrel, de vegulis ez semmi nem volt ahhoz kepest, mikor Andrassal meg pre-gyerek korszakunkban sikerult egy olyan negyedbe tevedni, ahol toltenytaras arcok nyomultak gepfegyverrel, mi meg buzgon kerestuk a kijaratot. :-D
Hat igy van ez, kerem, az ember sose tudja, hova vezeti a josorsa, ha az ajton kilep.