Tulipan, tulipan, de szerencsere egyebek is

Nem birunk betelni veluk; tegnap a nemzeti arboretumba mentunk el; aztan kiderult, hogy az hagyjan hogy tulipanok vannak, de temerdek bonsai is van, sot az azaleak is viragoznak mar. Persze mindez szep es jo, de teljesen jelentoseget vesztette mikor megtalaltuk a gigaszi aranyhalakat.  Egybol Nagypapa jutott eszembe, hogy ezeknek o hogy orulne ha kifoghatna. Jokora allatok voltak, es rengeteg van beloluk. Mikor a kertet vegigjartuk, megegyszer visszamentunk a halakhoz, es Bubu megkinalta oket golyahirrel; erre ugyan nem mutatkozott tul nagy erdeklodes. De bezzeg amikor kekszet is szortunk be nekik! Teljesen bevadultak, en meg ilyet nem lattam. Ott szornyulkodtunk egy masik csajjal hogy de borzasztoak igy ennyien egyszerre, de persze Bubukat lenyugozte a latvany.
Bogyo a seta nagyreszet vegigaludta, aztan az azaleaknal evett egy jot, majd a kocsiig gyakorlatilag ismet  vagy aludt, vagy nezelodott. Halak egyelore hidegen hagyjak, akkor is ha akkorak mint egy ponty es a szivarvany osszes szineben pompazva verik egymast agyon a kajaert. Igy aztan elbandukoltunk az ajandekobolthoz egy uveg vizet venni (itt szokas szerint sorbaalltak az emberek hogy Bogyevacnak gugyoghessenek), majd hazahajtottunk.
Meg kell mondanom mindig ledobbenek hogy arboretum letere mekkora ez a hely. Felet se jartuk vegig ket ora alatt, pedig nem sokat uldogeltunk.

Ma viszont jokora pofaraeses tortent, ugyanis egesz nap azert nem mentunk sehova, es nem is nagyon batoritottam oket aludni delig, mert ugye ma ovoda van; erre odamegyunk es sehol senki. Tavaszi szunet van, de gyengeelmeju anyuka ugye nem nezte meg a honlapjukat, igy nem tudott rola. Szoval ez a het kemeny menet lesz, se Gabi nincs, mert ok meg elutaztak, se Alexandra (o haza megy), se ovi. Van anya, meg anya is. Reggel fel hettol este fel nyolcig. 

Holnap asszem orat tartani szinte pihenes lesz.