Egy eleg nehez nap

Bar igazabol ha pontos akarok lenni, akkor talan a "fostalicska" kifejezest hasznalnam, de ugye megis, milyen ez mar cimnek? Ja, talalo.
Szoval reggel megcsak-megcsak elviselheto volt, Bogyo ugyan nyoglodott kicsit a bedugult orraval, de na, van ilyen. Hanem aztan delutanra egeszen intenziven hiperszivas lett az egesz. Bogyonak sehogy, de tenyleg, sehogy nem volt jo. Illetve jo lett volna, ha hozza tudok alkalmazodni, de ugye ilyen nincs mar, hogy barkinek csak ugy jo legyen, nem, a kompromisszum definicioja ugye az hogy senkinek se  jo.
Hogy reszletekbe menjek: a delelotti seta tipikus tavaszi ki a joeg tud ezen kiigazodni tipusu idojarassal orvendeztetett meg minket. Azaz: mikor kisutott a nap, volt 25 fok is. Hanem mikor jott egy felho, lement rogton 15-re, ha meg a szel is fujt hirtelen, na akkor tiznek se lehetett erezni. Aztan ezt nyilvan ketpercenkent valtogatta, mer' APRILIS, ha' mi a joeget csinaljon?! Szoval mindket kolyok hol fazott hol megsult, velem egyutt. Gyoztem lekapkodni (aztan fel) a pulovert, kabatot. Tiszta csupa hiaba, ami Bogyot illeti, mert ettol meg nyugosebb lett. Mikor ezt belatva abbahagytam a maceralast, akkor felvaltva pruszkolt es vinnyogott hogy melege van. Na jo, hazajottunk, nyilvan annak ellenere hogy Bubuka koszonte szivesen maradt volna a jatszoteren. Igy van ez, tanuljuk a kompromisszumot, minden nap, sokszor. Nagyon-nagyon sokszor.
Hazajove probaltam mindket ifju hazafiba ebedet diktalni, a folyamatos "de en csak tejet kerek" illeve Bogyo reszerol a szimpla es sokfelekepp ertelmezheto Oaaaa! ellenere. Mikor Bogyora figyeltem, Bubu megsertodott, aminek azzal adta tanubizonysagat az o vegtelen bolcsessegeben, hogy nyakon ontotte magat a pohar tejjel (amibol egy hete mar tudott inni normalisan, de csak ha akar, mint ma kiderult). Tej feltorol, Bogyo kozben uvolt, hogy Hol Az En Kajam?! Oke, Bogyo tovabb etet. Bubu morcos lesz ismet. Nem eszik. Adok neki kanallal, felvaltva ugye az ocsikevel. Nem tetszik egyiknek se (kompromisszum!! Mindenki sziv!) Bubu ertesemre is adja ezt az elso adando alkalommal: mint kiderul, nem nyel le semmit a zoldbabbol, csak gyujti-gyujti a szajaban, mig a gomboc eleri a torkat, majd ekkor ramhanyja az egeszet. Tejestul. Anya idegrohamot kap. Bogyo is:  Hol Az EN Kajam? (Anyanak ekkor elment az etvagya, ugyhogy en csak a szivas miatt visitok, ehsegnek lottek).
Bubut felhurcolom a szobajaba buntibe, Bogyo visit (szimpatiabol, vagy mert megint nem etetem, ki tudja mar kovetni?) Ez volt az a pillanat, a padlon hanyast sikalva es mindket gyerek sztereoban erkezo orditasat hallgatva, hogy en is visitani kezdtem. Majd gyorsan abbahagytam, mert egyreszt ez az o reszukrol csak novelte a hangerot, masreszt uvolteni energiaba kerul, az meg mint belattam, nem vegtelen nalam. A nap folytatasaban ez beigazalodni latszott. Anya kinyuvadt, gyerekek birtak.
Tehat ott tartottunk, hogy trutymo eltakarit, Bogyo olbevesz, kolocsonos egymasravisitas utan kolcsonos megnyugtatas, majd Bubu lehivasa, hogy a helyi vilagbeke legalabb visszaalljon. Jo. Mindenki megprobalt megnyugodni.
Ekkor eszembe villant, hogy hoppa, Bubunak ovoda, tehat lesz ket es fel oram csak EGY gyerekkel! Hurra! az mar szinte vakacio! No akkor el kene intezni a postara menest. De ahhoz meg a gyogyszertarba kene elobb beugrani. Mar ennel a pontnal kezdtem sejteni, hogy ez egyben a pihenes legkisebb eselyet is csirajaban elfojtja, de tekintve hogy Bogyo ugyis nyugolodik egesz nap, gondoltam nem hott tok mindegy?!
Igy aztan ahogy Bubu elfogadhato mennyisegu ebedet elfogyasztott (tanulva az elozo esetbol, szigoruan egyedul, en a leheto legtavolabbrol neztem az esemenyeket), indultunk is oviba. Vittem minden itthon csomagkuldesre felhalmozott cuccot is, kozben gratulalva magamnak, hogy ez eszembe jutott ilyen korulmenyek kozott.
Bubut oviban lead, majd futas a gyogyszertarba. Bogyo nyoszorog, majd vinnyog, vegul visit. De csak amig meg nem jelenik egy kedves elado, mert neki bezzeg azonnal eloveszi a legszebb mosolyat, en komolyan mondom, ezek mind a ketten szineszek lesznek. Elado azonnal cseppfolyosodik, gugyoreszni kezd neki, velem pedig kozli hogy micsoda szerencsem van, hat nem ez a leges-legtunderibb gyerek a vilagon?! De. Sajnos egyben a legkimeritobb is, es batyjaval robbano elegyet alkot. Persze nem ezt mondom, hanem konnyes szemmel bologatok, foleg azert mert ugy erzem jobb ha nem szolalok meg.
Cuccokkal sorban allunk, nyilvan az univerzum leglassubb penztarosanal, majd mivel eddigre Bogyo eleg kritikus szintre emelte a decibelt, gondoltam ahh mi az nekem, nem fogom bepaszirozni az autosulesbe megint 500 meterert, majd setalunk. (Emlitettem, hogy ez a nyugossegi szint hordozoban lett elerve? Ahol nromalisan vagy nezeldunk vagy vigyorgunk?) Az autosulestol meg altalanos jokedv eseten is idegrohamot kap, gondoltam ezt most ne. Tehat szajre hoz, gyerek hordoz, anya vallon veregeti magat hogy hiszen ez kesz edzes, gyerunk, csinaljuk! El is battyogtunk a postara, Bogyo mersekelten elegedetlen volt, de semmi komoly. Hanem mint kiderult, a postan is kifogtuk az ev lajharja cimre palyazo postasalkalmazottat, szoval ott vegkepp leolvadt. Olyannyira, hogy a messzemenokig udvarias helyiek is megkerdeztek, hogy ne segitsenek? Mondom, sajnos ezen en se tudok segiteni, de koszonom. Kozben mindezek ellenere sikerult ket csomagot is feladni, es mindossze a naptejed maradt ki, Erzsi, amiert utolagos elnezesedet kerem, bar a korulmenyek miatt az se lett volna meglepo ha Timbuktuba kuldom az egeszet. A hordozonak ugyanis az az elonye, hogy a gyerek az anyahoz mindig nagyon kozel van; vagy ugyanez a hatranya.
Na de summa summarum, feladtuk a csomagokat! Hurra!
Indulas haza, Bogyot atpelenkaz (ekkor kiderul, hogy nem, nem azert uvolt, a pelenka tok jo volt). Na akkor ehes! Nem, enni se akar. Oke, ekkor gondoltam fozok magamnak egy kavet, de ezen vegkepp felhaborodott. Mindegy, mire megittam, indulhattunk is Bubuert. Bogyo a kocsiban majdnem elaludt mire odaertunk, de persze csak majdnem. Igy egy vegkimerulestol es taknyos orrtol visito Bogy melle lett ismet egy szimplan nyugos, mert nem aludt Bubunk is. Feladtam, mentunk a mekibe. Ott Bubu nagyon elegedetten eszegetett es orult a legujabb meregzold muanyagfigurajanak, Bogyot viszont lassan mar semmi nem vigasztalta. Leulni?  Hogy anya egyen egy nyomorult level salatat?! na ne!
Ekkor fellazadtam. Leultem, ettem, ott egye a rosseb a hangerot. Mi Bubuval ugyis hozza vagyunk szokva...
Aztan a jatszoteren volt egy eleg jo ot perc, mikor mindketto a hintaban volt. Na az egesz kiveteles volt, mosolyogtak, meg egy-egy elhintett kacaj is volt, hurra. Persze nem sokaig, mert mindketto ugy erezte hogy milyen szivas hogy nem CSAK ot hintaztatom. De hat hiaba, Kom-pro-misz-szum!!!
Vegul Bogyo ismet ugy kinyuvadt hogy haza kellett jojjunk. Jo nagy kerulovel tettuk, hogy utkozben ha kiajul ne azonnal ebredjen meg hogy amr haza is ertunk.
Itthon kocsit leallit, mi meg Bubuval gyorsan elkezdtunk az udvaron propellerezni, hatha alszik meg egy kicsit. Ja, aludt is vagy 3 percet.
Bejottunk (Bubu eleg frusztraltan, hogy mar megint Bogyo miatt van vege a bulinak), en csinaltam egy villamgyors konzervlevest, es ellentmondast nem turo hangon kozoltem Bubuval hogy ez a vacsora. Ugy latszik vette az adast es egy nyikk nelkul meg is ette. Bogyo halkan nyifog. Neki is kiosztottam az o vacsorajat, aminek tan a felet ha megette, de ez bedugult orral ertheto amugyis.
Vegul este 7-re mind a kettot agyba dugtam, en meg mint egy kifacsart koszos, nyomorult mosogatorongy leultem. Andras fel nyolcra jott haza, mert ilyen az a Murphy ur, mindig lehet a szamitani.
Igy aztan ugy ereztem ramfer egy jo nagy csomag pattogatott kukorica, egy sor, es egy terapias celu blog-bejegyzes. Hat ime. Egeszsegunkre!