Andrasrol?

Tehat kerem valaki megjegyezte, hogy mindenkirol szo van itt ebben a blogban, csak Andrasrol nincs soha egy kukk se (ami nem teljesen igaz, mert szoktam en ot emlegetni itt, jon o is ha hetvege van, stb). De a fenenagy igazsag az am, hogy mivel reggel latjuk egymast 20 percig (amit mindketten tulelo uzemmodban, zombin magunk ele meredve toltunk), meg este, ami meg a szokasos rutinrol szol, szoval... Hat nem ezek a mezesheteink, na. Es ez meg nem is a valo vilag egyelore, az majd akkor koszont csak be igazan, ha nagyszulok se lesznek itt. Igaz egy este kiveteletol eltekintve, mikor elmentunk egyet enni, ugyse tudnank kihasznalni ha valaki este atvenne is  a kolkoket, mert ha lenne tobb szabad idonk, azt alvassal toltenenk (ezt tesszuk most is, hogy van Nagymama). Gaz, nem gaz, ez van. Mire mindket gyerek alszik, mi is legszivesebben kidolnenk az elso vizszintes feluletre. Ha lehetne, este nyolckor.
Biza igaz lett az, amitol tartottam, hogy o el az o sajat vilagaban, en az enyemben; neki a napi krizis a legujab projekt meg a hatarido, nekem az etetes/pelenkazas/gyerekszorakoztatas. De oszinten fogalmam nincs, hogy mashogy lehetne ezt kikerulni, minthogy en is dolgoznek, es akkor hasonlo problemakorok jarnanak a fejunkben. Csak az a gond, hogy egy porcikam se kivanja a teljes munkaidot, a reggeli/esti felorult rohanast, azt meg plane, hogy total kimaradjak a gyerkocok mindennapjaibol. Meg ez az egy nyomorult orahoz amit tartok, meg ehhez se konnyu eleg idot szakitani.
Megyek is, mert lassan vege a luxusfeloranak, kezdodik az ejszakai muszak a Kismutyurrel; mar nyifog, nyoszorog es kinlodik, jonnek a Buborekok.