.

Saturday, December 11, 2010

ujabb csapas, avagy eljen 2010, de foleg hogy vege lesz mar

Kesz, elegem van, szilvesztert akarok, legyen mar vege ennek a sorozatnak, ami 2010, mert komolyan, eleg!!
Szoval, mult hetvegen kiderult, Kiskutya rakos. Azert extra kenyeztetesben is reszesult, dupla kaja, simi, minden. De hiaba, ma este mar ra se akar nezni a kajara, pedig friss tojas, cukor, tejfol, hazikenyer van benne, csupa olyasmi, amit eddig imadott. Hat, nem ugy nez ki, hogy kihuzza karacsonyig, de meg az is lehet, hogy reggelig se. Mikor az esti fajdalomcsillapitojat adtam be, ereztem, hogy hideg a szaja. Meg ilyet nem lattam. Szuszog, fekszik, es mostmar remelem nem faj neki semmi. Csak olelgettem vagy fel orat es bogtem bele a bundajaba, hogy kesz vege.
Hiaba tudom, hogy valoszinu 12 elmult, de lehet 14 is, ki tudja, es szep elete volt, es minden, de a bucsura gondolni is rettenetes nehez. Olyan egy jo kutya, hogy meg egy ilyen nincs a Foldon, es nem is lesz. Ha van kutya-menyorszag, es en remelem, hogy van, ez a kutya egyenesen oda kell, hogy menjen. Soha egy rossz dolgot nem tett eleteben. (Nem, az elcsent halaadasnapi kacsat nem szamitjuk be). Olyan szivettepo, mert most a rak miatt pont olyan sovany es szerencsetlen, mint amikor 7 eve hozzank kerult. Mintha teljes kort irt volna le.
Csinaltam rola egy valogatast... a legtobbje regi kep. De osszeszorul a szivem latni, mennyire megorgedett, eszrevetlenul valahol a sarokban, hatterbe huzodva, ahogy elt mindig.

0 comments: