Allas

Szoval, van! De huzodik a dolog kicsit, ami idegel, szoval leirom mi van. Ugye mult csutortokon volt az interju, erre mar hetfon lecsekkoltak a referenciaimat, aztan mondta a tanszekvezeto, hogy majd ma kell hivjon a dekan a hivatalos allasajanlattal. Hivott is, elkuldte e-mailben hogy mennyit gondoltak, en boldogan rabolintottam, aztan most varhatom, mig POSTAN kikuldik a munkaszerzodest. Na ez az amitol falnak birnek menni: hat miert nem mehetek csak be szemelyesen azokat a nyomorult papirokat alairni?! Minek postazni? Itt van tolunk konkretan vagy 10 percre. Nem zavarna a dolog egyaltalan, de draga jelenlegi fonokom kozel-pszihotikus allapotban leledzik, es minel hamarabb fel szeretnek mondani; addig viszont nem merek lepni, mig kezemben nincs a papir.
Hozza kell tennem a nagy orom-unnephez, hogy ez az allas idoleges, csak januar kozepetol majus vegeeig tart, es benefitek se jarnak hozza, viszont utana van ra esely, hogy felallasban megtartanak azert. Vagy ki tudja, addig kapok mashol valamit. Minden esetre azert egy (nem is olyan) enyhe bizonytalansagi faktor tovabbra is log felettunk, de mar maga az a teny, hogy eljohetek a mostani laborbol eleg jo.
Tudom, hirtelen valtas ez a "fonokom egy szuperjo fej" irasoktol par honappal ezelettrol, de ez van, megorult szegeny. Szakmalilag is baromsagokat csinal, de foleg emberileg nagyon nyomaszto a legkor az utobbi honapokban. Ma peldaul megtudtam, hogy mikor en Akos elvesztese utan itthon voltam, azt terjesztette, hogy en talan vissza se fogok jonni, mert nem irok neki semmit; ehhez kepest nemcsak hogy irtam, de a vegen meg telefonon is kerestem, sot sms-t is kuldtem mar, hogy miert nem valaszol. Szoval ugy tunik, azok utan, hogy masodszor is elvesztettuk a gyerekunket, ugy dontott, nem kellek neki, es azota azon van, hogy kitegye a szurom. Bevallom, ez het igen sikeresen lehuzott ev utan nem kicsit esik rosszul. Ja, es kuldott is azota e-mailt, hogy marcius 24-tol akkor ugye lemondok. Nem tudom, biztos nem direkt valasztotta ezt a datumot (?), de minden esetre ha egy veder jeges vizzel ont szembe, az se lett volna sokkal rosszabb. (Ha valaki nem tudna, Aronka es Bubu szuletesnapja marcius 24; elegge erzelmileg intenziv nap, hogy finoman fogalmazzak). Persze, mondhatjuk, hogy mit igaztom mar ezen magam, van masik helyem, mindez gyakorlatilag a multe; de mint mondtam, az ember nem ezt varna ennyi ev utan. Mondjuk minimum oszinteseget, ha mast nem? Dehat, manapsag... lehet naivitas ilyet varni. Na sebaj, en se leszek kulonb, nem is fogom bejelenteni, hogy elmegyek, majd csak ha alairtam a papirokat es mondjuk 2 hetem lesz jan. 17-ig; azalatt kiveszem a megmaradt szabadsagomat, es adieu. Tobbe arra fele se kell nezzek, ha minden jol megy.
Fura belegondolni, hogy ahova ennyi ideig minden nap mentem, az egyszercsak idegen lesz. Dehat, ez van.