Csostul jon az orulet

Szoval ugye Nyul utolso heteben vagyunk, most vasarnap megy haza; a suliban is ez az utolso het, jovo heten mar a zarovizsgak vannak. De hogy ne legyen egyszeru, Bubu ujabban alig hallott, igy ma el kellett vinni hallas vizsgalatra; kis is derult, hogy tenyleg suttogasnak hallja a rendes beszedet, mert tele a kosepfule folyadekkal. Fertozodve ellenben nincs, igy antibiotikumra nem mulik; szoval varunk. Julius elsejen megyunk vissza kontrollra, ha addig nem javul, lehet neki is csovet tesznek majd. Ha mar ara jartunk, megneztek Bogyo csovecskeit, is, minden rendben veluk, benn figyelnek, nyitva vannak, tisztak. Nemhiaba nem volt augusztus ota egy kosza fulgyulladasa se.
Na nagy gyorsan mikor hazajottunk, osszecsaptam a mai utolso eloadasomat, mikor mindket gyereket sikerult lerakni; de alig negyed ora es a kicsi persze felkelt. Eskuszom ez a gyerek erzi a feszultseget, o is ideges lesz es ez igy megy.
Ma lement az oram jovok haza, vacsora, minden, erre mikor leulnek keszulni holnapra, hallom hogy Bubu hany; persze mindenet osszehanyta, full agynemu mosas ejjel tizenegykor, siras hogy a kockas takaro hol van, vaaa. Na hallom most a kicsi ebredt fel megint. Huuuu de szeretnem ha mar vege lenne ennek a felevnek es kitorne a nyari nyugalom...