Hat kerem meg ilyen szep anyak napjank is reg volt. (Otthoniaknak: itt ma van, nem az elso vasarnap). Szoval eloszoris, kaptunk Nyullal egy-egy lapot, Bubu valasztotta oket, hozza rozsakat, de gyonyorueket am, es raadasul... dobperges... egy vadiuj laptopot! Ha!! Jo nagy dog allat, 17.5-es atmeroju, szepseges szinei vannak, imadom. Costcobol van persze, mert ami nem amazonos, az lassan costcos ebben a hazban. Legszivesebben vele aludnek ma, mint Bubu mikor nagyon odavan valamiert. :)
Ajaj, kozben hallom a nagy bucsuzkodast lentrol; megy a Bogyo es Baboca es kerte mar Nyuszimamat Bubu hogy akkor most te meseljel Mama! De mama biza megy a repuloterre, vinnem kell, utazik haza. Bubu meg kerleli, hogy de maradj meg, mama! en azt szeretnem ha mindig itt lennel! :(( De legalabb ez az utolso nap nagyon szepre sikeredett. Delelott Mama pakolt, aztan delutan elmentunk egyet a jatszoterre, utana meg a kis olasz etterembe egy korai vacsorara. Teljesen meglepo modon mindket gyerek tunder ugyesen viselkedett, kulturaltan tudtunk enni, csak Bogyo dobalta kicsit le a kagylohejakat a foldre, de igazan csak parat.
Aztan most nyomtattam parat a legjobb kepekbol Nyulnak, es azt hiszem ideje most a bucsuzasnak. Egyszer minden veget er; kozhely, de igaz.
0 comments:
Post a Comment