Vonat? HOL?

Szoval ma delutan bementunk DC-be megnezni, hatha iden is vannak a botanikus kertben vonatok. Hat az ut odaig jo volt, de aztan komolyan mondom, legalabb fel oran at araszoltunk korbe-korbe es sehol nem volt egy szal nyomorult parkolohely se. De sehol. Annyira kivolt mar mindenki, hogy majdnem hazajottunk, (Bogyo full hangerovel visitott, mint egy oldabaszurt malac), de ekkor az utolso utani pillanatban megis felszabadult elottunk egy hely. Igaz, a mall teljesen ellenkezo pontjan, mint ahova mentunk volna, de megis. Szoval ki mindenki a kocsibol, es futaaas a Washington Monumenttol a botanikus kertig! De mindenki am szaporazta, mert meg igy is csak az utolso tiz percre ertunk oda (otkor zar elvileg az egesz). Szegeny nagypapa is kilepett, Bubut nagyon biztatni se kellett. Bogyo a babakocsiban repult elore apa jovoltabol... Szoval mint az orult, teptunk elore.
Vegul sikeresen be is mentunk meg zaras elott, es bar a kovetkezo tiz perc azzal ment el, hogy lokalizaltuk es aztan rendeltetesenek megfeleloen hasznaltuk a WC-t, de utana valoban szinte nyugodtan megneztunk harom kaktuszt es egy mikulasviragot, mielott Adrasnak haza akarodzott menni. Ossznepi (=Bubu es en) visitassal kikuzdottunk meg tovabbi tiz perc botanikus kertezest, de utana alig lattuk meg Percy-t, a zold mozdonyt, mikor kiderult hogy a tobbi vonat egy elzart reszben van, ahova csak tovabbi egy oras sorbanallassal lehet bejutni. Bubu ezen tok kiakadt, de vegul megvigasztaltuk, hogy holnap en visszamegyek vele es akkor vegignezheti oket. Metroval megyunk, nehogy a mai oruletet egy az egyben sikeruljon megismetelni...
Voltak ismet indabol es egyeb faanyagbol osszerakott hires epuletek is, de a kolkoket azok egyaltalan nem kotik le sajnos.
Bogyo egyebkent eleg nyugos volt vegig, es mikor letettuk boklaszni, mindig megbizhatoan elindult az elso durva veszelyforras fele (hol a szokokutba igyekezett beugrani, hogy a kaktuszt olelgette, hol siman el akart tunni a labak rengetegeben). Szoval szegeny Andras oleben logva vagy a babakocsibol pislogva tette meg az egesz delutant. Szerencsere mire hazaertunk, Nagymama es Blanka osszedobtak egy igazan jo kis vacsorat, amit mindannyian igen joizuen lapatoltunk be egy ekkora kaland utan. Volt csusztatott palacsinta is, ami mindket kolok nagy kedvence, es sajnos en is ettem, ugyhogy asszem be is fejezem a regenyirast itt es elmegyunk egyet kocogni. Tegnap is bevallatuk ezt Blankaval, es meg kell mondjam, mindegy egyes bunom ott rezeg, minden szelet makosbeigli, minden extra adag krumplipure es rantott csirke, amit mar igazan nem kellett volna. Es nem akarnak futni, sehogyse. Na mindegy, igy jartak, jonnek ok is, mig meg nem szabadulok toluk.