Beaval mar marha reg nem talalkoztunk, de most vegre igen. Blanka vagyakozva nezte a lovakat mindig Gabi fele menet, hat gondoltunk egy nagyot es megkerdeztuk Beat, nem latogathatnank-e meg egy lovaglas erejeig? Hat dehogynem. Ugyhogy ledumaltuk, es ma reggel tizre felkerekedtunk. Arrol volt szo, hogy Bubu ponilovagol, aztan esetleg mi is megsimogatjuk a joszagot, de mikor odaertunk, kiderult, hogy poni az nincs. Ellenben van egy gyonyoru paint (=foltos) lo, aki nemcsak szereti a gyerekeket, de meg minket is megbir. Mondjuk Blankat nem nagy dolog elvinni, de legnagyobb csodalkozasomra velem is elkocogott aztan (pedig az en hatsom azon a szegeny paran a kepeket nezegetve mar az allatkinzas hatarait feszegeti). Bubu eloszor Blanka moge ulve probalta ki a szamara minimum elefant meretu allatot, de aztan mikor latta, hogy milyen vagany, egyedul is felkeredzkedett. Marha buszke vagyok am ra, hogy ilyen kis bator kolok! Es ha engem ekrdezel, meg ugyes is; nagyon szepen ult. Blanka is vett egy lovaglolecket, sot en is mentem par kort. Hat meg kell mondjam, nem volt eloszor egyszeru. Nagyon sok evet hagytam ki, es bar a mozdulatok, az erzes megmaradt, de izom hijan marha szanalmas volt a dolog. :-)) Persze attol meg nagyon elveztem. Bar lenne ido/penz megint rendszeresen jarni. Bubut is vinnem, nagyon ugyes, csak meg kicsi, szoval nem tudom, mekkora poni kene neki hogy leerjen a laba a nyeregrol; de ha lenne ilyen, szerintem jo lenne benne.
Hazafele aztan a komp fele jottunk, hogy lassa azt is Bubu. Nagy siker is volt, nagyon elvezte. Aztan utana persze kidolt a kocsiban. :-)
0 comments:
Post a Comment