trallala

Tavasz vaaaan! Tegnap is valami hihetetlen jo napom volt, es eddig a mai nap is egy ezusttalcan atnujtonn ajandeknak nez ki.
Szoval tegnap nem voltak itt munkasok, de fodraszhoz kellett menjek (oh en szegeny, hat muszaj volt, most kepzeljetek el). Mivel a melirozas orakig tart, meg se kisereltem kolkokkel, igy aztan az egyetlen kalandos dolog az volt, hogy uj helyen kellett parkoljak es utana alig talaltam meg a kocsit. Meg a parkolohazat. MIelott tok hulyenek neztek (joggal), azert elmondom hogy Bethesdanak ez a resze tele van magas epuletekel es mindegyik alatt van parkolo; csak elfelejtettem megnezni mikor a lift felhozott hogy konkretan honnan is lepek ki, mert csak az jart a fejemben, hogy hu tok jo, vegre nem lesz lenovesem.
Na a hajam egesz jo lett  (semmi dramai valtozas), utana viszont ugy dontottem, ha mar lud legyen kover, es elnyomuok egyet a kozeli kavehazba ebedelni; a teraszra! Mert hogy szikrazo napsutes volt, 25 fok, csudaido. Igy is tettem es ebed utan meg kavezas kozben elkezdtem olvasni egy iszonyat nagyon kiraly konyvet. Ez az: The Guernsey Literary Potato Peel Society Tenyleg hihetetlenul jo, foleg kavehazban, egyedul olvasgatni napos delutanokon. Emlekszem mikor nyolc eve kijottem Amerikaba, pont ebben a kavehazban uldogetem es akkor meg hogy nem szerettem egyedul lenni ott. Dehat sokminden vonzo lesz, miutan ritka lehetosegge valik.

Ma pedig a ket gyerkoccel kora reggel elmentunk egyet setalni, es kozben vegigszaglasztuk a frissen nyilt tavaszi viragokat. Foleg Bubu, en inkabb kattintgattam.