.

Tuesday, May 24, 2011

Mokus etetes es egyeb csodak

Tegnap -hetfo leven- ismet szabadok voltunk Nyullal es Bubberral, igy delutan megint kimentunk a Needwood Lake-hez. Miutan a jatszoteren elvoltunk egy oracskat (mar nem meno am siman lecsuszni, most az a tuti, hogy felmaszik visszafele, majd hason csuszik le a tetejerol).
Na de minden csak addig oke, mig nincsenek ott mas kolkok; akkor aztan egy ideig elnezi oket, mint majmokat az allatkertben (je de erdekes, na jo menjunk).
Igy ahogy masik 3 gyerkoc megerkezett, hamar menni kellett, es hogy ne rogton haza, hat megint elmentunk medve-nezobe. Ez az:

Mint lathato, a nyomorult bekat mindenhova vinni kell, de szo szerint nem lehet kilepni a hazbol nelkule; aztan szegeny szoba-beka tur, ahogy bir, mert mit csinaljon?

Itt latszik ahogy arkon-bokron at huzza:
Nyuszi meg probalta mar az egvilagon mindnenel meggyozni, hogy ugyan hagyjuk mar szegeny bekat legalabb az osvenyen, es ennek erdekeben cernahangon vinnyogott, hogy "jaaaj faj a laaabam, jaaaj!", de ennek csak annyi eredmenye volt, hogy Bubu meg lelkesebben rangigalta maga utan az aldozatot, csak kozben neha egyutterzoen hozzatette, hogy Saaajnos. Vagy: Faj!  Mi meg szakadtunk meg a rohogestol.
Mikor a beka mar egeszen hihetetlen sziklamaszason es bungee jumpingon is tulesett, megint behuzodtunk a kerti pavilonba, aminek Bubu szerint nincs teteje (valojaban van, csak plafon nincs). 

Kivulrol egy hegyes kup, belulrol meg ilyen:

Fogalmam sincs, mi tartja valojaban a tetot, sose lattam en se ilyen megoldast.
Ott lattunk egy feszkelo kismadarat is, de ez mar szegeny telefonom kepessegei felett allt, ami a fotozast illeti.

Hazafele meg egy gemet is lattunk a to mellett, elnezest a vacak kepert.


Voltak libak is, de Bubu szerencsere tudja, hogy azokkal nem lehet viccelni (annak idejen en a baratnomeknel a kuvasznal csak a libaiktol feltem jobban :-))

De a legnagyobb szam minden ketseget kizarolag a mokus-etetes volt. Anyanak minden otevben egyszer van egy igazan jo otlete, es ez most az volt, hogy probaljuk meg, hatha szereti a mokus a cheeriost. Es mit tesz Isten, szereti! Nem is akarhogy. Olyan kozel jott, hogy szinte meg tudtuk volna simogatni.
Ni a mokus:

Bubu lelkesedik is rendesen.

Ma kedd leven elvittuk bandazni, este meg sutottem zsemlet. Amugy szimpla virsli lett volna (bar jot vihogtunk, mert baby wiener volt rairva), de igy hazi zsemlevel valami egeszen hihetetlen jo vacsora lett belole.




1 comments:

Blacktulip said...

szegeny beka csak megy tokon-uborkan at. :D azt hiszem, jol jartam a pluss Minnie-vel, azt Mira magahoz szoritja es kesz.