Szankozas

Az utobbi hetekben dermeszto hideg volt, de olyan, hogy meg. Minusz tizenot fok ejjel, meg ilyenek. Tegnap aztan a ho is hullott, gondoltuk akkor ma kimegyunk egyet szankozni. Bubu rettentoen elvezte a dolgot, eleteben eloszor meg arra is hajlando volt, hogy egyedul huzza fel a dombra a szankot, rauljon es meginduljon lefele. Szoval teljesen onalloan kente egesz delelott, es annyira belemelegedett, hogy aztan alig lehetett bekonyorogni ebedelni. Bogyonak is bejon a ho, bar kozel se annyira mint Bubunak. Mind azon mesteredett, hogy valahogy megszabaduljon a kesztyujetol, aztan persze mikor sikerult, percek alatt jegge fagyasztotta az ujjait a hoban. Meg a cica is csatlakozott, Bogyo legnagyobb oromere. Apaval aztan egyszer lecsusztak a dombon, de aztan ezt tobbszor nem kisereltuk meg, mert okelmet meg fel kell cipelni a dombon szankostul, harman mar nem fertunk ra, es Bubu ott visitott hogy o is, o is! Szoval hagytuk hogy menjen. Olyan latvanyosan jol erezte magat a kolok, hogy tobb jarokelo is megallt nezni. Volt egy bacsi, mondta hogy husz eve meg minden gyerek ilyenkor kinn volt hogolyozni, szankozni, ma meg jo, ha egyet latni, pedig tenyleg nem Bubu az egyetlen kiskolok a kornyeken. Tenyleg ritka hogy kinn lassunk valakit; jo esetben babakocsiban tologatnak parat. Nem tudom, miert van ez, de  a mieink szo szerint szetrugjak a haz oldalat ha nem mehetnek ki. Vajon mas kolok jobban birja bent?? Minden esetre orulok, hogy ilyenek, mert en is friss levego fuggo vagyok. :-)

Delutan be akarunk menni majd a varosba egy kis tortaert, mert a suru hetkoznapok kozepette nem is unnepeltuk meg Bubu nevnapjat (ha valaki kezdene velunk egyutt elfelejteni, o egyebkent hazon kivul Artur. :-))