Annapolis

Ma felpakoltunk es az egesz csaladdal elmentunk Annapolisba. Szebb idot ki se foghattunk volna, szikrazott a nap, szel is alig fujt, igazi gyonyoru teli ido volt vegig. Bubu nyar ota szeretett volna megint elmenni hajokirandulasra, es nagyon varta hogy megint elmenjunk az obolhoz. Sajnos legnagyobb csalodasara kiderult hogy marciusig nem jarnak a hajok, de aztan egy piros csikos kis vitorlas az ajandekboltbol megvigasztalta; vitte mindenhova, ahogy szokta. Jol megebedeltunk egy tengeri herkentyuket arulo bufeben, aztan  a tengereszeti akademia parkjat jartuk be. Itt mar Bogyo is korbesetalt, es hatarozottan olyan erzesem volt (mint kesobb kiderult, Andrasnak is), hogy ezt a gyereket sokat fogjuk meg itt latni; tan egyszer be is all majd a nagyok koze. Ugyhogy ezt a fotot most el is tesszuk, hatha majd husz ev mulva melle rakhatjuk a masikat, avataskor.

Seta utan a kocsi fele menet meglattunk egy jatszoteret, azt is ki kellett probalni. Mire hazaindultunk, ugy kifaradt mindneki, hogy csak Andras meg en nem aludtunk el a kocsiban. Szerintem o csak azert mert vezetett, en meg ugye olvastam.

Bubu aztan itthon melle tette az uj kicsi feher vitorlast a nagy vitorlasnak, es kinevezte az ujat menyasszonynak a regit volegenynek es kozolte, hogy most eskuvo van. (Ez onnan jutott eszebe, hogy  a templomban is epp eskuvo volt mikor be akartunk ma menni).