Kensington

Eredetileg DC-be keszultunk a csaladdal (ohne apa mert hetkoznaprol van szo). Igen am, de alighogy lejottunk volna az autopalyarol, akkora dugo fogadott, hogy inkabb masfele kanyarodtam, es setaltunk egyet Kensingtonban. Ez egy iciri-piciri varoska a varos szelen, hangulatos kis regiseg-kereskedesekkel, galeriakkal, es tele eldugott elegans kis ettermekkel, ahova gyereket bun bevinni. :-)) Kb. ugyanezen okok miatt szinte sose megyunk oda, mert azt barki el tudja kepzelni, mi lenne a vege, ha ket negy even aluli fiut elengednenk egy porcelanboltban, ugye. De ha mar a kozlekedes meghiusitotta a terveinket, csak korulboklasztunk, es kiderult, hogy tok jol dontottunk: az utcan is szep setalni, vannak kicsi, de nagyon aranyos parkok, hatalmas tuzben ego levelekkel teli fakkal. Azt a bizonyos fat meg Bogyo is megcsodalta, odaallt ala es csak nezte, nezte, nem tudott vele betelni es magyarazott ott lelkesen vagy fel oraig. Meglatogattuk azt a viragost is, ahol reg vettuk a karacsonyfainkat; most is tele volt oszi dekoraciokkal, de mar megjelentek a karacsonyi diszek is. Bubu es Nyul egyutt bamultak a sok szep feldiszitett fat, aztan Bubber addig konyorgott, mig kapott egy kicsike karacsonyfat a szobajaba szines egokkel. Igen, oktoberben. Nem, anya nem normalis; de ezt eddig is tudtuk. :))