Hetvege macskakkal

Voltunk macska-nezoben. Eredetileg ket joszagot akartunk igazan megismerni, de vegul persze egesz maskepp alakult (naja, macskak es az emberi tervezes, haha...)
Tehat ugye eloszor is volt Mister, aki gyonyoruuuu kepen:

(ugye, ti is ot valasztanatok mind kozul, igy elsore?)

Aztan volt Myles,

Hat o meg tisztara Kalman egy az egyben, csak feher mellennyel, igy ranezesre, szoval o volt a masodik jelolt. Namarmost gondolna az ember hogy ezek kozul mar csak bejon valamelyik?
A fenet; perszehogy nem mi valasztottunk makkat, hanem az minket; ez ni, Tabby:

Tehat az tortent, hogy amikor odaertunk, bekopogtunk, aztan vegul bementunk a nyitott ajton. Elsore harom joszagot lattunk meg, ket felorulten cikazo szurke cirmost, meg Tabbyt, aki egybol elenk jott koszonni. Pont mint Kalman, odajott egyenesen, mondta szinte hogy Hello, de nem dorgolodzott ott feloraig vagy ilyesmi, csak hagyta magat megsimizni, aztan szepen leult tolunk fel meterre. Kozben a ket hiperaktiv ott zizzent egyik sarokbol a masikba, mint ket elektron, egyik pillanatban a fuggonyon logtak, a masikban a konyhaszekreny tetejerol ugrottak le. Nem mondom, ha ezekrol lehetne generatort futtani, mas gondjuk nem is lenne a haziaknak, csak hogy tul ne terheljek a halozatot. Meg is allapitottuk, hogy de vicces ez, amig nem a mi hazunkat szedik szet.
Kozben elojott a cicamento no, es korbemutatta a makkakat. Mister egy oriasi kutyaketrecben volt, es eletben meg sokkal szebb. Csak az a baj, hogy rettento felenk allat, es az elso adando alkalommal ugy eltunt az egyik hazikoban, hogy meg a farkat is behuzta. Egyszeruen szoba se allt velunk, ugy maradt egy oran keresztul. Myles se volt sokkal jobb; igaz o vegul ket meterre meg mert kozeliteni minket, de aztan annyi, usgyi vissza, es szevasz. Szimpi lett volna pedig, jo vadasz is, szep is, sokkal szebb jegyzem meg, mint Tabby, de hiaba; szemmel lathatolag ki nem allhatott minket. Mondtam a nocinek, hogy ha legalabb egyszer meg tudnank simogatni, akkor tan biznek benne, hogy egyszer megkedvel minket; de mikor olben odahozta, a macska idegrohamot kapott, fujt, kieresztette az osszes karmat es elrohant. Na mondom ez nem lesz igy jo; szegeny Bubukaval ez igazan nem fair.
Meg rakerdeztunk ott par mas cicara, de egyik se volt jo; vagy a kutyaktol feltek, vagy nem toleraltak a gyors varatlan simit, szoval mind kiesett a rostan.
Mindekozben a pokhasu, haromszog-feju Tabby halal nyugalommal ult es neha odajott hogy "khmm, es eeen?" Andras tesztelesileg meg a farkat is meghuzta, de semmi reakcio. Pislogott rank azokkal a nagy zold szemeivel, hogy vakok vagytok tan. Mikor megneztuk a tobbi szobat, jott utanunk; nem nyomult nagyon, csak szepen kovetett, mint aki mar hozzank tartozik. Szoval, egyeniseg tekinteteben maga a tokely, abszolut sziklaszilard onbizalom, baratsagos de nem idegesito, nyugodt es magabiztos, nem fel semmitol; uj dolgokra kivancsian, de minden felelem nelkul reagal.
Namost nem viccelek am, hogy viszont nem egy Adonisz. Tenyleg szabalyos haromszog feje van, es mivel imad zabalni, olyan nagy a hasa, mint egy kozvetlenul elles elott allo nostenynek (pedig him volt). Ugyanakkor a vegtagjai es a farka komikusan vekonyak, szoval roppant aranytalan testtel rendelkezik.
Na de, vegulis ez masodlagos; a lenyeg az, hogy nekunk igazan minden szempotbol megfelel: Bubukanak biztos nagyon fog tetszeni, az egereknek meg biztos nem. Igy aztan hamar eldolt, hogy o jon majd velunk lakni. (Mondanam, hogy o lesz a mienk, de hat tudjuk, hogy inkabb mi leszunk az ove, nem forditva).
Hat mikor jottunk el, latnotok kellett volna az arcat. Teljesen el volt hulve, hogy nelkule akarunk eljonni. Ugy nezett rank azokkal a tojassarga-meretu szemeivel, hogy tisztara rosszul ereztem magam. Szegeny nem ertette, hogy majd kesobb hozza el a noci, de igen, johet es velunk lesz. Csak azt latta, hogy o itt a lelket kitette nekunk, mi meg elmegyunk, mint akit nem is erdekel.
Ha minden jol megy, szombaton erkezik, ugyhogy addig be is fogunk szerezni ismet minden macska-felszerelest. Egy kaparofat is mindenkepp, mert allitolag szeret butort karmolni, ha mas nincs keznel (mancsnal). Mas macskakkal is jol kijon, szoval ha netalan-tan Kalman is elokerulne (Murphy), akkor majd ketten lesznek.

Ez volt szombaton, aztan vasarnao a szebb idore valo tekintettel elmentunk a Sugarloaf Mountain-ra, ami egy viszonylag kozeli hegy. Vittuk az ebeket is, Nyuszit is es persze Bubut is. Csak egy talan masfel merfoldes turat ha mentunk, azt is a szokasos Bubu-tempoban, de azert nagyon jol esett. Bubber eleteben eloszor jart sziklas osvenyen, es nagyon-nagyon ugyes volt. Tejesen lenyugoztek az oriasi kovek, meg is akarta maszni mindet, es kis segitseggel sikerult is neki. Hat azt a boldogsagot, mikor a felmeteres szikla tetejerol nezett korbe?! Azt hittem, megzabalom. Persze fenykep az egy szal se, Nyuszi is es en is otthonhagytuk a gepet. Egy ido aztan ugy megjott az onbizalma, hogy mar nem is akarta fogni a kezunket. Pofara is esett egy kiallo gyokerben, mint a zsiroskenyer; szerencsere semmi baja nem lett az ijedsegen kivul, de utana szivesen adta a kezet. Nagyon tunderbogar volt am, teszettek neki a fakra festett kek meg feher turista-jelzesek is. Vegig kellett persze tapogatni mindet. Aztan az ut masodik feleben mar inkabb apa nyakaban ult, es ropit zabalt.
Ezt az egy kepet kattintottam a telefonommal az ebekrol, a hegy tetejen:

Meg egy dolgot felejtettem el leirni: a penteki konyvvasart. Van a kornyeken egy iskola, ahol minden evben hasznalt konyvekbol tartanak egy hatalmas vasart; de tenyleg oriasit, harom tornaterem van osszenyitva, es mind telides-tele konnyvel (ahh, tiszta Menyorszag ez az ilyen magamfajtanak). A legtobb konyv 2-3 dollar, de a gyerekkonyvek gyakran $1, es van az egvilagon minden, atlaszoktol a tankonyvekig, gyerekkonyvekig, ami csak letezik. Persze temerdek regeny is. Jol be is vasarlotam, pedig egy szuk oram volt csak, mert jott Nyuszi is Bubura vigyazni, de sajnos Bubukanak aznap nem volt erkezese a kulturahoz, es halalra unva magat, nehez volt vele birni.
Az egyik konyvet mar ki is vegeztem azota es melegen tudom ajanlani, ez az, ni:

Igaz nem egy kifejezetten vidam olvasmany, de nagyon-nagyon erdekes. Az irono sajat gyerekkorarol szol, ami igazan nem mindennapi (remelem). Nagyon jol megirt konyv, es az embernek igazan felnyitja a szemet atekintetben is, hogy a gyerekek mi mindent normalisnak latnak meg akkor, meg aztan hogy mi bele nem fer a csalad fogalmaba... a gyereknevelesbe (vagy nem nevelesbe). Felelmetes, tenyleg; nyujt egyfajta perspektivat az ember sajat problemaira.