Az uj negylabu

Jelentjuk, megerkezett. Sot, mit megerkezett, elfoglalta a rezidenciat, es koszoni, jol van, mindennel meg van elegedve. Egybol ugy nyomult fel s ala, mint aki ezer eve itt lakik, Bubu heves szeretet-rohamaitol pedig nemhogy nem menekul, de direkt keresi a tarsasagat, megy vele mindenhova. Bubu teljesen el van ajulva, azota mast se hallani, csak hogy Csi-ta! Csi-ta!! Es simogatja, kinalja neki a repulojet, autoit, aztan a csikos novenyunk leveleit is, amit vegul el is fogadott (szalamit ellenben nem, van egyfajta izlese ennek is). Eddig tokeletes valasztasnak tunik minden szempontbol, ma leg legozott is a fiukkal; rafekudt egy csomo kockara, ezek meg halasztak ki alola, simogattak a hasat, ez meg dorombolt mint egy orult.
Ejjel fel ala jarkalt, hol egyikunk, hol a masikunk agyaban akart lenni, kicsit nyavogott is, de nem volt veszes. Bubuhoz mindkettojuk legnagyobb banatara nem mehetett be, de ez van, ebbe mar bele kell torodjenek.
Ma mar nagyon vegzal minekt, hogy engedjuk ki, az ablakbol nyekereg a madarakra, de majd csak kseobb merem, nehogy ne talaljon haza.
Kepek: