Ma vegre hazaestunk nagy hullan, de azert meg gyorsan bepotolom a tartozast az utolso napokrol.
Eloszoris: voltunk lovagolni! Terveztuk mar indulaskor, hogy ha lehetoseg lesz erre, nem hagyjuk ki, es nem is tettuk.
Hosszan gondolkodtunk, hogy hova es milyen turara menjunk, vegul a "Paniolo adventures" mellett dontottunk, mert ezeknel lehetett ugetni es vagtazni is, szoval valoban erezhette az ember a szabadsag szelet. Na meg a helyi iodjarast is, a 2.5 ora alatt jutott esobol, szelbol es napsutesbol is, olyannyira, hogy a borig azott cuccaink meg is szaradtak mire visszaertunk. Extrem hely ez, na!
Ennyi elmeny es fizikai megterheles utan kellett valami kulinaris elvezet is; ismet hallgattunk kedvenc utikonyvunkre, amibol a lovas helyet is valasztottuk:
En beertem egy BBQ bordaval, melle grillezett ananaszt kertem es rantott hagymakarikakat. Mert rossz nekunk.
No de hogy meg rosszabb legyen, desszertnek meg lenyomtunk egy hazi mangos cheesecake-et helyi Kona kaveval. Ahhhh.
Ezutan abszolut mozgaskeptelenne valva bevagtuk magunkat a kocsiba, es elmentunk az Akaka-vizeseshez. Azt egy kisebb botanikus kert-szeru erdoben lehet megtalalni, rovis seta utan, mikozben az ember rajon, mennyire eltorpul a helyi flora mellett. Gigaszi bambuszok, oriasi tropusi viragok, es persze a forro, paras levego, ami miatt ott ugy no minden, ahogy.
Ekkor mar csak egy valami maradt hatra, a lava, az elo,mozgo, dramai lava,amit sehogy se sikerult eddig lencsevegre kapni. Igy mikor az egyik lovastarsunk reggel mondta,hogy itt es itt, valami felreeso ut vegen megnezheto, hatmuszajvolt belevenni a programba (pedig marha messze volt). No de mindent a lavaert, mentunk, rendithetetlenul. Vegul oda is ertunk az ut vegere; ott aztan valoban volt drama, a lava altal elontott mezon maganyosan allnak a hazak, amiket azota ujra felhuztak a szerencsetlen tulajok. Van direkt lava-turizmus parkolo, ahol huszadszor meg kell igerjuk, hogy egeszsegesek vagyunk es igen, vallaljuk a kockazatot, majd csatlakozva a tetemes embertomeghez elindulunk a merfoldes uton a remelt izgalom fele. Hosszu-hosszu ut utan ujabb barikad, ujabb figyelmezteto tablaval, majd ott alltunk a lezart uton, amin csiga-lassusaggal araszolt a lava, tokeletesen unalmas szurke szinben, epp a legszelen vajmi halvanyka rozsaszin foltokkal, meg valami egeszen szanalmas kis gyufaszalnyi tuzet okozva az utszeli gazban. Mindezt tiz meterrol, mert ott a barikad.
Ahogy Cartman mondana: "That's LAME!"
Oh well, azert a messzi tavolbol szep volt a mozgo lava forro goze is, meg a friss kovon rogton elobujo zold novenyzet. Szoval nem mondanam, hogy teljesen hiaba mentunk oda, de legkozelebb tuti befizetunk valami profi turara, mert ez igy eleg anti-klimatikus volt.
Vegul az utolso napot megint aktiv semmittevessel toltottuk, hol a medenceben, hol a parton setalva, csak delelott mentunk el a Greenwell Farmshoz, akik a helyi Kona kave egyik leghiresebb es legnagyobb eloallitoi. Ugyan a kavecserjeken meg zoldek voltak a kavebabok, de azert sok erdekes dolgot mutattak: peldaul, hogy ez a noveny (ami nelkul nem tudom, hogy kelnek fel :-)) honapokon keresztul viragzik, igy minden bogyo kulon, mas idopontban erik meg, igy honapokon at tart a szuret is. Es bizony egy kavebab csak pirosan jo, se zolden, se tulerve nem hasznalhato semmire, igy kezzel kell szuretelni a maximalis hozam erdekeben. Az is kiderult, hogy egeszen az elmult evig a kave piros husat es hejat kidobtak, mig valaki ra nem jott, hogy az milyen finom, es mennyire tele van szuper antioxidansokkal, es most meregdragan aruljak a levet. :-)
Volt kavekostolo is, es persze el is csabultunk, ahogy kell: komolyan en ilyet meg nem ittam: ehhez nem kell se tej, se cukor, tokeletesen finom feketen is. Ugyanolyan aromas, de egyaltalan nem keseru vagy savas. Hat hiaba, a Kona kave... Az egesz vilagon csak ezen a szigeten no ilyenre, itt is csak egy par hektaros teruleten idealisak a korulmenyek hozza. Ki is talaltam, hogy ha oreg leszek, ez lesz az egyik hobbim, magam fogom noveszteni a kis kavecserjeimet.
0 comments:
Post a Comment