It's OK, it's a choo-choo train!!

Tegnap egeszen remalomba illo jelenetnek voltunk tanui. Pillangozni indultunk, mert ez az utolso hetvege az iden zaras elott, de annyian voltak, hogy inkabb elmentunk kisvonatozni. Hat erre elenk ult egy nagymama+nagypapa egy igen remult harom ev koruli unokaval. Namarmost ertem en, hogy egy siro kisbabanal meg remenykedik az ember, hogy ahh, majd ha elindulunk, tetszik neki esetleg, de egy visitva rettego ovodas...? Szegeny feherre valt kormokkel kapaszkodott a nagymamaba, es sirva konyorgott hogy szalljanak le, o fel, de hiaba, a nagyi ra se bagozott, es csak egyre ismetelgette, hogy It's OK, it's just a choo-choo train! Oszt' hello, visithatott a nyomorult kolok, ahogy akart, nem volt kegyelem, se egyutterzes, se semmi, csak ... It's OK, it's a choo-choo-train! Komolyan, ott voltam, hogy megszegem a nyilvanos helyeken nem szolunk idegenekhez szbalyt, es megkerdem a nagymamat, hogy miert kell a szerencsetlen kolykot kenyszeriteni, ha nem akarja? De aztan gondoltam, majd a kalauz szol nekik. A csudat. Mindenki csak nezett, a rem-nagymama meg csak ismetelgette a mantrajat, a gyerek pedig uvoltott tovabb. Nekem meg egyre gyilkosabb gondolatok kezdtek gyulekezni a fejemben, hogy mit is kene csinalni a nagymamaval. Vegul arra jutottam, hogy egy artalmatlan, de oriasi szoros pokokkal es nyalkas de nem merges kigyokkal teli kadba tennem es nem hagynam kimaszni, mikozben en is mint egy beakadt lemez, ismetelgetnem hogy It's OK, it's just some spiders! Esetleg kozben lenyomnek a torkan par meztelencsigat is, ha mar arra jarok, es hozzatehetnem hogy It's OK, they are yummy! Kivancsi vagyok, mit szolna hozza...
(ahh, nem voltam am sikideg, dehogy).

Szerencsere Andras, Bubuka es Bogyo olyan edik voltak, hogy rajuk valo tekintettel nem nyuvasztottam meg a gyerekkinzot, de utolag nem tudom, nem lett volna-e jobb legalabb szolni valamit?? Persze tokmindegy, nyomorult gyerek valoszinu se nem eloszor, se nem utoljara volt kiteve a joindulatu kinzasnak. De hogy hianyozhat valakibol, de plane nagyszulobol ilyen szinten az empatia, azt nem tudom.

Bubuval aztan felultunk a lovas korhintara is, de utana menni kellett haza, mert mindenki elfaradt. Delutan meg elmentunk a cukraszdaba, hogy Andras es Bogyo szulinapjara kivalasszuk a tortakat. Hat mit mondjak, Bogyo ezt se konnyiti meg, mert ugye egyhelyben nem lehet am megmaradni tobb, mint fel masodpercig, de legalabb azzal altathattam magam, hogy igy negativ kaloria a csokitorta is, ha kozben egy totyogot uldoz az ember. (Ha igy lenne, komolyan nem is bannam, hogy lehetetlen veluk nyugodtan egy falatot is lenyelni).

Mire mindket kolykot agybaraktuk, en olyan kimerult voltam es ideges, hogy orulet. De szerencsere beugrott Mate, vele meg nem lehet rosszkedvunek lenni, plane mikor elokerult egy pizza es nehany uveg sor is. :-)) Ugyhogy jo nap volt ez, choo-choo train ide vagy oda. :)

Ma meg ugy volt, hogy szedunk malnat es almat, aztan kirandulunk, de persze mire a gyumolcsszedesnek vege lett, Bogyo amugyse hosszas turelme is elfogyott, ugyhogy hazajottunk. De legalabb van ismet friss gyumolcs itthon, es nem is akarmilyen. Van ize, kepzeld. Ja es Bogyo megtanult malnat szedni! Nem semmi ez a kolok. Kis muttymurutty, alig latszik ki a foldbol, de hihetetlen talpraesett kis emberpalanta.