Meg mi johet, de tenyleg?

Naszoval, itten erosen felvagtam hogy hu de szepen rendbehoztuk az udvart... erre jott egy tornado. Na hivatalosan a mai napig tagadjak hogy az lett volna, de minden esetre a hatas megvolt. Mi megusztuk annyival, hogy pentek ejjeltol szombat estig nem volt aram, meg a szomszed faja atdolt a kutyakhoz, de masok nem voltak ilyen szerencsesek.
Az udvar meg mindig ramatyul nez ki, szetszabdalt agak, tepett levelek mindenutt.
Bent kozben befejeztuk a lomtalanitast, egy csomo mindent eladtunk (pl. az allando lelkiismeret-fudalason kivul semmire se hasznalt ellipszis-trenert), meg vegre megszabadultunk egy nagy csomo babacucctol is aminek szinten ideje volt.
Erre mire egesz jol rendezodni latszott volna minden, tuleltuk a vihart, aramszunetet, en tegnap ejjel nekialltam rokazni. Aztan mint a fogkremes tubus, amit kozepen jo erosen megszoritanak. Kivalo modja amugy a fogyokuranak, kar, hogy utana az ember ugy erzi, mintha egy teherauto-konvoj ment volna at rajta.
Andrasnak persze muszaj volt menni dolgozni, es amilyen az en szerencsem, kedden ovi sincs, es Gabiek is pont ma utaztak el Magyarorszagra egy honapra. Mint egy vizesharisnya pluttyadtam itt egyik szekrol a masikra, de aztan szerencsere a szomszed csajok atjottek vigyazni a gyerekekre, igy egesz nap tudtam kinlodni az agyban. Estere normalizalodtam is, mar egy piritos is lecsuszott (es lenn is van meg), erre Bubu okadta tele az agyat (es engem) az esti mesemondas kozben. Most mondhatnam, hogy kivancsi vagyok, mi jon meg, de annyira nem is.