Ha Indiana, akkor Indianapolis, es akkor meg nyilvan el kellett menni megnezni a versenyauto muzeumot es a versenypalyat is, ahol az Indy 500 megy minden evben. Bogyo momentan epp autoversenyzo akar lenni, szoval total az egekben jart, mikor odaertunk. Nem volt konnyu pedig odajutni, mert pont a palya korul ment vagy ezer motoros korbe-korbe, le volt zarva minden kornyezo utca egy oraig; igy aztan vartunk-vartunk, es vegul feladtuk, beultunk egyet ebedelni. Itt meg is allapitottuk, hogy ember itt az adagok is masok; szerintem egy kajatol jollaktunk volna negyen. El is hoztuk a nagyjat. Aztan vegre megneztuk a muzeumot, sot busszal korbe is vittek a palyan. Ki is lehetett szallni a startnal, ahol meg megvan az 1909-es eredeti teglapalyabol egy csik hagyva.
Jott persze Bogyo kisautoja is, buszke is magara rettentoen biztos. Hany jatekauto volt mar vajon egy igazi palyan? Naszoval nagy elmeny volt. Egymas mellett megtalaltuk az 1978-as es 1980-as nyerteseket is, ami ugye a mi szuletesi evunk Andrassal. Bogyo 2011-es nyertese is ott volt, de a 2009-es nem, Bubu nagy banatara. Volt mindenfele hihetetlen auto, nemelyik regi, masok tiszta futurisztikusak, rally autok, minden. Kineztuk a szemunket.
Aztan visszaultunk a kocsiba, es ujabb 3 ora utan megerkeztunk Peoriaba, ami Illinois allam egyik nagyobb varosa; mire idertunk, kinyuvadtunk, csak egy parkig jutottunk, es ennyi volt, kesz.
Az viszont egy nagyon szep parknak bizonyult, sok-sok szabad terrel, hidakkal, meg japan stilusu gazebo is volt, hatalmas fak, csak a paras levegoben es 30 fokban vegul azt se birtuk sokaig. Most itt punnyadunk a hotelben es pizzat eszunk. Holnap irany Iowa.
0 comments:
Post a Comment