a hitrol

(gyorsan hozzateszem, hogy bevettem mar az altatomat, ami nelkul nem merek aludni, szoval ha semmi osszefugges nincs a sorok kozt, ez nem a veletlen muve.)
Tehat a hitemrol lesz most szo, ami nagy szo, mert ritkan beszelek rola, fokepp, mert hol ilyen, hol olyan, mint Pom-Pom. Meg annal is olyanabb; negyed mustarmagtol egigero tolgyfaig valtozik, pillanatrol pillanatra. De volt mar olyan is, hogy azt hittem, elvesztettem azt a toredek mustarmagot is, es elontott annak totalis bizonyossaga, hogy az eletben minden random: jo is, rossz is, ami szinten remek es logikus magyarazat arra az evezredes megfigyelesre, hogy az elet nem fair.
Ilyenkor rajovok, hogy szinte minden foldi szenvedes oka a szeretet, es megprobalok nem kotodni igy emberekhez, de sajnos ez is totalis kudarca van itelve, mert meg egy nyomorult piritost se jo egyedul megenni, de bezzeg ha a paroddal oszthatod meg, mindjart mas... Szoval ugy erzem, kotodeseinktol nem jo megszabadulni, sot, lehetetlen, meg ha szenvedeseink 99%-tol megszabadulhatnank is veluk. Mert ez a gyereket a furdovizzel effektus: oromeink es szenvedesunk szetvalaszthahatan elegyet alkotnak, amit mi eletnek nevezunk.
Azt ellenben nem tudom, minek neveznem, ha sikerulne senkitol es semmitol nem fuggni, sehova se tartozni, semmit se birtokolni, senkit es semmit se szeretni tehat. Eletnek biztos nem, ez lehet akor a halal? Erre minden esetre nem vagyom.
Sot, tokeletes boldogsagra se, tekintve, hogy eddigi tapasztalataim szerint valahol magaban rejtene a tokeletes boldogtalansagot.
Na de akkor miert akarok olyan megveszekedetten egy ujabb gyereket? Miert, valoban? Es -bevallom- a vizsgalati anyagok eredmenyetol fuggetlenul? Vajon ez hit, vagy csak makacssag? Vagy egyszeruen nem hiszem el, hogy egy halott, egy elo es egy halott sorbol most nem az elo jon.  Szerintem, az jon. Mondhatnam, hogy marhara remelem, de azt is, hogy hiszem. Azzal az elegge limitalt meretu mustarmag-hitemmel, nagyon-nagyon kapaszkodom bele. Es hogy akkor vegre boldogok lehetnenk - egy ujabb tokeletes boldogtalansagi kockazatot vallalva. Sot van egy olyan erzesem, a tet ennel is nagyobb, de hiaba, nem is provokalom azzal, hogy ragondoljak, hanem kizarolag a boldogsarga koncentralok, ami johetne. Tudva tudva, hogy aztan az jon, ami jon, vagy amit kuldenek, es nekunk igyis-ugyis at kell venni az egesz csomagot, ha elni akarunk.
(OK, asszem tobbet bedrogozva nem fogok blogolni, mar egesz szorakoztato volt percekig keresni nemelyik betut -neha hiaba)

az erorol

szoval errol beszelgettunk valamelyik nap az egyik legjobb baratnommel, akinek szinten gyakran mondogatjak, hogy milyen eros. Neki a betegsege kapcsan, nekunk meg a halott gyerekeink miatt, illetve mindkettonkek, hogy legalabbis messzirol tokeletesen funkcionalisnak nezunk ki, mindegy, mi tortenik. Szoval o is arra a kovetkeztetesre jutott, amire en, hogy na nem, mintha lenne valasztasunk. Persze, elvileg benne van a pakliban, hogy az ember bedobja (mit dobja, bevagja) a torolkozot, vagy nem tudom. De komolyan, ez valojaban nem lehetseges. Amig parja, szuloje, testvere es foleg gyereke van az embernek, addig nemigen vag se be, se oda semmit, mert nem teheti meg.
Amit viszont megtehet, hogy rohog az egeszen, sirva ugyan, de rohog.
Es ettol masoknak ugy tunik, mintha erosek lennenk. Mi igazan nem erezzuk ugy; sot, mondhatnam, ellenkezoleg.
Ma peldaul rettentoen tutymadt allapotba kerultem, konkretan bogtem a szep barna borpamlagon, meg jo hogy letorolheto. De ugy istenigazabol ki vagyok magamra akadva, mert en, az EROS, ugye, arra se vagyok kepes, hogy kitalaljam, mi a fittyfenet kezdjek az eletemmel? Marha nagy kinszenvedes, ide-oda hezitalas utan jutottam par honapja arra a kovetkeztetesre, hogy Zsebibaba szuletese utan itthon maradok legalabb par evet gyereket nevelni (dacara kb Minden Egyes Ismerosunknek, de komolyan). Ettol fuggetlenul eros volt bennem az elhatarozas, es ugye mi, erosek (haha) keresztul is visszuk az ilyet, tuzon-vizen-tiltatkozason at.
Ja.
Ember tervez, teso pedig nem maradt nekunk. Ugy ereztem, nemcsak fizikailag szakadt ki belolem valami/valaki, de fenekestul felfordult minden tervem a jovorol.
Maradt helyette egy hatalmas ur, egy-ket halovany elkepzeles, hogy talan tanitani kene vegre komolyan, vagy talan kriminologiai laborban dolgozni, hasznossa teve a tobbevi gyakorlatot...Vagy ha minden osszejon, es valami csoda folytan talalnek egy ilyen helyet, ahol valoban KUTATAS folyik, hat is is remek lenne.Sajnos ilyen helyet ugy tunik, nem konnyu lokalizani, aztan plane nem tudom, hogy gyoznem meg oket, hogy en kellek nekik.
Szoval van egy csomo ilyen feligsult elkepzeles-morzsam, egyikert se vagyok olyan nagyon oda viszont. Igy aztan a CV meg resume updateles, amivel ma toltottem a napot, az is csak ilyen felszivvel megy, aminek egesz pontosan zero ertelme van tapasztalatom szerint. Valami csak akkor szokott sikerulni, ha az ember minden egyes idegszalaval, zsigerbol akarja 1000%-ban. Na, akkor mennek a dolgok, arra az univerzum is megfordul, ha kell. De erre a vizes-zokni putymogesre, erre meg egy kobor kiseger se fogja a bajuszat arrebb mozditani.
Es ezt tudom. Es ez frusztral, hogy ilyen gyenge szar vagyok, hogy valami nem sikerul, es nemhogy B terv nincs, de semmi egyeb se, csak firkalmanyok egy rajzlapon, egy kilottyintett kave mellett, ide-oda rebbeno kezzel. Hat ez, loszar. Es ennyire futja.

A jo hir az Andras, aki nemcsak nem erti, hogy megis mi a fittyfenet varok magamtol egy hettel a mutet utan., es probalja megmagyarazni, hogy ez a fajta allapot ilyenkor nromalis, es foleg atmeneti. Na ezt, hogy atmeneti, ezt legszivesebben villodzo sparkly betukkel irnam, mert ebben van egyetlen remenyem. Szanalmas, de ez van! Ha ilyen semmire se jo puding maradok meg sokaig, hat annak semmi jo vege nem lehet.

De nemcsak hogy megvigaztal ez az ember, de tenyleg valahogy erot tud belem onteni, csak azzal is hogy hulyesegekkel  traktal filmnezes kozben, en meg vinnyogva nevetek, mar nem is tudom min, pedig nincs ket oraja a pamlagos stunt-nak. Szoval szerencsem van, na. Ritka hogy az ember ilyen tarssal elhesse le az eletet, aki ilyenkor meg szorosabban fog magahoz, mikor mas ellokne. (na tessk, most megint bogok, de o mar alszik, szoval kenytelen leszek itt magamban, a'la Munchausen baro kihuzni magam a slamasztikabol. Legalabbis reggelig, mert akkor mar ott lesznek a fiuk teljes foldi letszamban, Bubu es apja, akikert erdemes ugy tenni, mintha vegtelen erotartalekaim lennenek. Remelem, mire kiderulhetne a turpissag, visszater a szokasos eros en, vagy felulrol segitenek, es megyunk tovabb...

Mindenkinek...

koszonjuk a kerdeseket, aggodast, es egyutterzest, sokat jelent erezni, hogy gondoltok rank.

Furdes, kirandulas, aztan rajzolunk

Tegnap vegre bevittem a fenykepezogepet a furdobe mikor Bubber pancsolt, es micsoda mazli, hogy igy tettem, nezzetek:

Hat ezert a mosolyert erdemes, mindent. Meg az is lehet, hogy ujra nekivagunk egyszer, mert hatha van valahol nekunk meg egy Bubutesonk, akivel ez a buttymurutty jatszhatna.

Mivel Andras fonokenek jovoltabol minden nap erkezik egy csomo inyenc finom kaja, igy fozni nem kell, tehat ha megununk itthon ulni, kirandulunk, mas dolgunk a tulelesen kivul nem leven.
Mivel Tobias, az ebugatta multkor olyan ugyesen visszajott, kierdemelte az ismetelt szabadon eresztest, es ki is elvezte.

Bubu is megnezte ismet az osszes levelet, de most kulonosen egy gorbe faag kototte le a figyelmet, azt hurcolta magaval vegig es utotte-vagta az avart maga korul, mint egy igazi ferfi, hehe. Jo, ez nem igazsag igy ebben a formaban, mert en is szerettem annak idejen a keriteseken vegighuzni bottal, hogy halljam a kopogast.
Miutan visszajottunk, rajzoltunk egy csomot az udvaron, most vegre apa is beszallt. Rajzolt Bububak repulot, traktort, autot, sot aztan lett emlekezetbol egy Hawaii- es egy Magyarorszag terkep is, csak igy emlekezetbol. Mindig ledobbenek egyebkent, milyen fenykep-memoriaja van az Embornek.

Bubber viszont ugy kidolt utana, hogy azota is alszik, most tanakodunk, hogy ebresszuk-e fel. HIaba, a szabad levego megteszi a hatasat.

Kulonben ma kicsit jobban voltunk, eddig legalabbis nuku sirogorcs, szoval csak van feny az alagut vegen.

Kenyer

Gondoltam megmutatom mar, milyen is volt az elso sutes eredmnenye.

Aztan a kovetkezo mar ilyen lett.

Bubu leveleket tanulmanyoz

... es le is probalja oket rajzolni a noteszaba. Komolyan, nezzetek meg.

Sajnos belteri kepek, villanyfenynel, de meg kell zabalni, amilyen alaposan megfigyeli oket, nem?

Denesnel

Ma delutan Deneseknel volt osszejovetel, es bar nem konnyu most tarsasagba menni, elmentunk, es nem bantuk meg. A kaja is nagyon jo volt, es Bubberrol is lett egy csomo edi kep.

Kis feher solyom

Tegnap eleg tetu napom volt; reggel egyszeruen nem lattam a konnyeimtol, ami marha dramaian hangzik, de tenyleg igy volt. Csak ultem a hulye pamlagon es bogtem, nem latvan semmi remenyt, nagyon gaz volt. Aztan nem tudom, mi tortent, felmentunk punnyadni az agyra, aludtunk volna, erre szol a telefonja Andrasnak, hogy a korhazbol mikor szandekszunk vegre elvinni a gyerek maradvanyait?? Mondja Andras, hogy alairtuk a papirokat, a temetkezesi vallalkozo viszi majd el. Na erre azokat is fel kellett hivni, igy derult ki, hogy elobb mindkettonnknek be kell menni hozzajuk, es alairni a hamvasztasi kerelmet. Nem, nem eleg csak az apa, anya is kell. Minek, nem ertem, de igy esett, hogy a delutant ismet Pumphrey and sons hazaban toltottuk, alairva en nem tudom, hany papirt es folyamodvanyt. Mindezt egy alig-gyermekert, egy kisfiuert, aki 16 hetet se ert meg a foldon.  Ugyanakkor ez segit is az embernek realizalni, hogy mindez valosag.
Ahh, igen; egy fontos reszlet. Molnar Akosnak neveztuk el, a mi kis feher solymunknak, aki olyan hamar elrepult tolunk.

a hogyanrol

Kedden elmentem reggel a szokasos 16. hetes rutin vizsgalatra, ami minden tekintetben unalmasnak igerkezett. Semmi kulonos tunet, jol ereztem magam, nem hiztam, nem fogytam, szedtem a hulye vitamint, vernyomas, pisi rendben, minden. Elviccelodtunk a noverekkel, aztan a szulesznovel (nem Chris, o mar nemigen praktizal), majd jott a "keressuk meg a szivhangot" resz.
Kereste. Sokaig. Sehol semmi. Oraknak tunt, mondom csinaljunk inkabb egy gyors ultrahangot. Jo. Nem lattuk a szivverest, de olyan regi a gep, szemcses a kep, nem voltam benne biztos. Nosza hivjuk at a doktornot. Ekkor mar eleg vilagos volt a helyzet; Aronkaval is igy ment, halalt csak orvos tud (mer?) diagnosztizalni. Nem hittem el. De jott egy doki, nagyon rendes volt, a szulesznovel egyutt szanakoztak, sot athurcoltak egy jobb gephez is, hatha azon majd csodat latunk. Csoda az sehol, ellenben nema csond.
Mondom, akkor ilyenkor mi van? Kaparas? nem, 14. het utan meg kell szulni. Mondom viccelnek? Nem. Es mikor akarom, kerdezik. Mondom, minel hamarabb. Jo, majd hivnak, mondjak, es kerdezik, biztos haza tudok-e vezetni. Igen, biztos.
Haza is mentem, hivtam Andrast, o is hazajott, egyutt bogtunk a kanapen. Aztan fogtuk a kutyakat es elmentunk egyet setalni az oszi erdobe. Mi es a halott gyerekunk.
Vegul felvettuk Bubut Gabitol, aztan el kellett rendezni azt is, mi legyen vele reggel, mert nekunk be kellett menni a korhazba reggel hetre. Vegul Erzsi atjott. Mi hajnalban bementunk, es rogton vartunk egy jo orat a szuleszeten, egy csomo terhes novel es gyerekekkel teli varoban, mielott szolitottak. Elotte persze kitoltettek az emberrel egy valag papirt, amin fel kellett tuntetni, hogy igen, ez a harmadik terhesseg, az elso 38 hetig tartott es egy halott Aronkaval vegzodott, a masodik egy csoda, a harmadik meg most fejezodott be igy a 17. heten, mondhatni, a szokasos modon. Ekkor esett le, hogy tobb gyerekunk halott, mint ahany el.
Minden hihetetlen ismerosnek tunt. Ugyanolyan szoba. Ugyanolyan szomoru szemu, egyutterzo noverkek. Jott Chris is, mert aznap tudott vigyazni a fejre a babajukra. Megint bogtunk egy sort, mondta, hogy o meg ilyet az eletben nem latott, hogy ez valakivel ketszer megtortenjen.
No akkor miutan ujabb egy oras adminisztracio, IV bekotes, vervetel az ujabb 345632. teszthez, stb. minden megvolt, jott egy ultrahangos no, megerositeni, hogy valoban nem el a gyerek (mielott ugye abortalunk egy esetleges elo magzatot). Ekkor megallt a falon az ora. Komolyan, Chris is latta, tenyleg fizikailag megallt, es csak azutan indult ujra, hogy megmondtak, tenyleg nincs szivhang. Mondhatnam, hogy remenykedtem, de nem nagyon. Mintha hirtelen ugyanabban a remalomban ebredtem volna fel, mint 2008-ban, egyszeruen tudtam, hogy nincs menekves.
Szoval ujabb vervetel, mert nem talaltak a 2008-as eredmenyek egy reszet, aztan  vegre felraktak a szules-megindito tablettakat delelott tizkor. Kettore mar ereztem is az eredmenyt, kezdett gorcsolni minden, amit jo jelnek vettunk, hatha meg aznap hazamehetnek, gondoltuk (haha).
Negy korul kertem fajdalomcsillapitot, aminek volt is hatasa, szinte elaludtam; meg kell mondjam, eddig se voltam ellene a drogoknak, de eztan meginkabb fogom ertekelni, amire kepesek. Ezek olyan orai az ember eletenek, amit egyszeruen nem akar atelni. Nem tudom, miket adtak, de legalabb reszben mintha ott se lettem volna, bar hallottam mindent, de mintha valami fuggonyon keresztul. Lattam hogy Andras nagyon kinlodik 5 ora fele, menjen-e Bubuert, vagy maradjon velem, mert jon a neheze, meg kell szulni ezt a szerencsetlen gyereket. Mondtam neki hogy menjen csak, eleg ha egyikunk vegigeli ezt, neki legalabb van valasztasa. Szerencsere el is ment, egy egy csomo verrog utan valoban megszuletett a baba. Nem akartam latni. Az ultrahang szerint ket hete nem elt. Eleg volt a remalmokbol, egyszeruen nem birtam tobb fajdalmat meg magamra huzni. A gyerek igyse, ugyse el, ha latom, ha nem. Chris egyetertett.
Ekkor vette eszre, hogy a koldokzsinor egy reszen nagyon elvekonyodik, rendellenesen, tehat van ra esely, hogy ez volt az oka a baba halalanak. Meg kell mondjam, ettol nagyon megkonnyebbultem; attol rettegtem vegig, hogy ez is egy olyan miszterium lesz, mint Aron esete, hogy millio vizsgalat utan a nagy semmivel jovunk el, hogy ki tudja.
Minden esetre tovabb vartunk a mehlepeny feltunesere, de az sehogy se akart jonni. Verrogok azok jottek, meg friss ver is, az en vernyomasom meg csak hullott a semmibe orakon at, hiaba az infuzio, de lepeny, az sehol. Este kilenc fele Chrisnek haza kellett mennie, jott Karen. O egyebkent se a kedvenc szulesznom, nem tudom megmondani, miert, de kisse tavolsagtarto teremtes, bar nagyon rendes o is. Elmeselte, hogy a lanyanak husz hetesen volt egy hasonlo veszitese, de ot vegul kikapartak altatas nelkul, es igen szornyu volt, ezert is halogatjak a sebeszeti megoldast, hatha jonne az a placenta magatol. Ujabb tablettak, ujabb gorcsok, megtobb ver, mehlepeny sehol. Jon az orvos is ejfel korul, jo durvan megvizsgal az elefant ujjaival, megallapitja, hogy tele a mehem is verrogokkel (milyen ironia, gyerek helyett alvadt ver), de egyetert, varjunk, marcsak azert is, mert hat oraval azelott ettem egy fel soskekszet, es ugyse merne altatni. Remek.
Varunk. Elmulik ejfel.
Andras aggodik a vernyomasomon. Ujabb drogokat kapok. Felig alszom. Erzem hogy csorog a verem. Allandoan merik a vernyomasom, ami egyre alacsonyabb. Ujabb agynemu-csere. Mar merik oket, hogy lassak, mennyi vert vesztek. Kettokor az orvos is egyetert, ezt a mutoben fogjuk befejezni.
Jon az anesztes orvos, hogy akkor gerincbe fogom kapni. Mondom, csak nem attol tartanak, hogy a majd' nyolc oraval ezelott megevett fel soskekszet fogom felkohogni a vekonybelembol? De igen.
Ekkor rajottem, hogy nemcsak a nyomorult hulla gyerek szuleteset nem uszom meg altatasban, de a hulye mehlepenyt is ugy kaparjak majd ki belolem, hogy magamnal leszek. Na ezen kiborultam eleg rendesen.
De mindegy, nincs kegyelem, jottek a mutosok, tolnak ki a folyosora, mint a filmekben, latom magam folott a neoncsoveket rohanni, majd betolnak a mutobe, ahol meg sokkal vilagosabb van, es jeg hideg. Mint kesobb kiderul, ez a normalis, hiszen az orvosok be vannak oltozve, es kulonben meleguk lenne. A paciensen egy szal, hatul tok nyitott haloing van es egy lepedo. Igaz, normalisan az illeto alszik, nem ugy mint en, aki full hiszerikus zokogasban ulok az agy szelen. Ekkor intezte hozzam valamelyik hazizseni az evszazad kerdeset, hogy "are you allright?" Na ezen majdnem elrohogotem magam kinomban, es maradek eszemmel azt valaszoltam, hogy No, actually, I am not.
Dehat mindegy, mentek a dolgok mint a vagohidon, hott mindegy, hogy a csirke mit akar, jon a kes. Jott is az injekcio, majd a nagyterpesz, huzakodas, kaparaszas, en majd odafagytam az agyhoz, konkretan reszkettem, vacogtam, rangtak a kezeim, full drama, de mindegy, ezt is vegigcsinaltuk.
Egyszer kozlik, hogy kesz, vege, mehetek. Kitolnak egy masik szobaba, ahol ket fekete noverke es Andras ul, mindnek az arcan valami hihetetlen szanalom, betakargatnak forro lepedovel, ez nagyon jol esik.
Ujabb adag altato, es mint egy eltaposott macska az utszelen, ugy fekudtem vegig az ejszakat. Andras utolag mondta, hogy komolyan aggodott ertem. Reggel o elment aztan ismet Bubut intezni, es mire visszajott, en mar letusoltam, es egesz ugy ereztem, megiscsak megmaradok. Bejott Cathy is, aki ugyancsak ott volt Aronkanal is, vele mindig jo talalkozni. Arad belole valami teljesen hetkoznapi nyugalom,.humorerzek es ero, ugyhogy meg azt is jol elrohogtuk, hogy hat igen, ilyenkor jon ra az ember, miert is lett volna jo a borotvalt punci: alvadtver eltavolitasilag. (Most mutass nekem meg egy not, aki ezen rohogni tud).
Hozott aztan reggelit, es mire azt is megettem, teljesen erore kaptam, Ha nem latom a drogoktol es infuziotol feldagadt arcomat, azt hittem volna, szinte minden rendben. Szinte. Haha.
No jott Andras is, o is nagyon megkonnyebbult, hogy mar jovok-megyek, eszem, dumalok, es hulye viccekkel traktalom a noverkeket, mert ugy altalaban ilyen vagyok, nem az a szurkes zold utszeli kamion-preselt virag, mint par oraja.
Del korul haza is jottunk, aludtunk meg egyet. Delutan jott Erzsi es Elham.
Meg az ugyancsak ilyenkor szokasos viragcsokrok, reszvet-nyilvanito lapok es kaja-hegyek, pont, mint 2008-ban, kisertetiesen. De legalabb egyvalami mas, Bubu itt van.

Kozben ma reggel megneztem, mi ez az elvekonyodott koldozsinor szindroma, mi okozza es mennyire gyakori, de persze olyan ritka, hogy egyes eseteket kozolnek le kulon. Allitolag 1:1200 vagy 1:15000 az eselye az embernek egy ilyenre. Mar kiveve, ha az az ember en vagyok. Lehet lottoznunk kene. Allitolag olyan is van, hogy a magzatburokrol valnak le szalagok, amik kore tekeredhetnek a gyerek kulonbozo vegtagjainak, vagy akar a koldokzsinornak is, es a magzat halalat vagy vegtagjainak in utero amputaciojat okozhatjak. Diagnozis szinte lehetetlen szuletes elott, az ultrahang nem tudja kimutatni; oka ismertetlen, haljamosito tenyezo az amniocentezis (nekem ezzel a gyerekkel nem volt), es egyeb olyan faktorok, amelyek egyike se vonatkozik ram. Marmint a lenyegen kivul, hogy megtortenik. Allitolag olyan is van, hogy maga a zsinor egy helyen gyengebb, es hajlamos megtekeredni. Vagy tul hosszu, vagy a gyerek fogja es megtekeri (ilyen kep is van a kezikonyvekben, lehet latni az ultrahang kepen ahogy fogja a kolok a zsinort). Hogy megis en igy kivulrol mi a fenet tudok ez ellen tenni, nem tudom.
A diagnozisra, illetve boncolasi erdmenyekre minden esetre egy honapig varni kell. Addigis esszuk magunkat, es csovalhatjuk a fejunket, mert mindez meg mindig csak a kerdes egyik felere ad valaszt, a hogyanra.

A miertet talan sose tudjuk meg.

Nincs tobbe Zsebibabank

- József Attila -

REMÉNYTELENÜL

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyûlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.