Ugye irtam tan, hogy ma ugy volt, csak mi ketten megyunk kirandulni Andrassal, elkerulendo a "menjunk haza, faradt vagyok" musort. De aztan meggondoltuk, hogy ha nem visszuk oket, akkor hogy erosodnenek meg? Ugyhogy csak megis mentunk mindnyajan, pedig volt eloszor nagy tiltakozas. Aztan milyen jo, hogy igy dontottunk, mert valami hihetetlen, elkepeszto szep nap volt. Ugyan eleg hajmeresztoen havas, csuszos, jeges, keskeny kis osvenyken kellett odajutni, de Andras es a nagy negykerekmeghajtasu csudajargany ugy felvitt (aztan le), mint a sicc.
Gyonyoru, terdig ero rendes puha, csillogo ho volt fenn a hegyen. Jo het kilometert mentunk benne, a sracok becsuletere legyen mondva, nyunnyoges nelkul. Egyszeruen nem tudom leirni, milyen mesebeli elmeny volt. Bogyo szerint ez a taj olyan szep, mint a szeretet. Es vagy szazszor elmondta, hogy o ugy szeret. Egyem a szivet. Na szoval. Jo volt.
0 comments:
Post a Comment