Szegeny Cilit tegnap vegul elvittuk az allatorvoshoz, es elaltattuk. Mar jo ideje le volt lassulva, nem tudott felmenni csak a szonyeges lepcson, lefele gyakorlatilag inkabb esett, mint ment azon is. Aztan par honapja talaltak rajta egy duzzanatot, aztan egy hete meg egyet; nyilt seb lett, nem gyogyult gyogyszerezesre se. Muttetni nem akartuk, mert amugy sem volt szegeny jo formaban, nem volt biztos, hogy felepulne. Az allatorvos szerint is jobb volt igy; en az utolso pillanatig ketelkedtem, jol tesszuk-e, de mikor aztan alig talaltak rajta venat, be kellett lassam, hogy inkabb majdnem el is kestunk vele, nemhogy tul hamar vittuk. Szegeny probalta magat tartani, pedig nagyon gyenge volt. Most ures a kanape, ures a kert. Szerencse, hogy van Tobias.
Gyerekek reszletesen vegigkerdezgettek, hogy miert beteg, mi baja van, megyogyulhat-e, megertettek, hogy ezen nem tudunk segiteni, es ha hagyjuk, szenved meg egy jo ideig. Elbucsuztak tole, es ugy tunik, bar szomoruak, de elfogadjak, hogy a kutyak se elnek orokke.
No de inkabb nezzuk meg, milyen csudakutya is volt ez a joszag; 2008 ota volt velunk, akkoriban olyan energia gomboc volt, setaltatas kozben tobbet ugralt felfele mint ment elore :))
Itt meg Kiskutyaval.
Ezen mar Bubuval es Tobiassal; milyen ifjak vagyunk ezen mindannyian. :)
Juhokat terelo juhasz; biza meg ilyenekkel is probalkoztunk.
Mennyit kirandultunk egyutt. Vele mindig jo volt menni, olayn szepen setalt, hogy csoda.
Ezen mar megkomolyodott, orzi a gyerekeket az iskola jatszoteren,
0 comments:
Post a Comment