Igaz taknyolok en is, Bubu is, Nyuszi is, dehat megse lehetett mar a lakasban punnyadni megint. Szep ido volt, gondoltuk bemegyunk megezzuk DCben a vonatokat. Tomeg leven leraktam a csaladot a bejaratnal en meg elmentem parkolohelyet keresni. Sikerult is nagy nehezen, aztan talalkoztunk a botanikus kertben, vegigalltuk a sort, es megneztuk a vonatokat. Iden mindenfele nemzeti parkok hires epuleteibol volt kiallitas, persze minden indakbol osszerakva, igazan hangulatos volt; es persze a vonatok mentek ki es be az alagutakbol, voltak fenn es voltak lenn, kicsik es nagyok, szoval nagy elmeny volt. Utana meg megneztuk a Capitolium elotti nagy karacsonyfat, es elindultunk vissza a kocsihoz. Igen am, de az nem ott volt, ahol en gondoltam, hogy hagytam, ugyhogy negyedoras hiabavalo rohangalas utan a csaladot ismet otthagytam, most egy templom elott, hogy megkeressem az autot. Na ez nagy menet volt. Majd' egy oraba telt, mire megtalaltam vegre es visszaertem hozzajuk, es persze kozben lemerult a telefonom is, mert miert ne, szoval volt nagy izgalom a vegere. De minden jo, ha a vege jo; Andras a nagy ijedelemre rendelt pizzat, ugyhogy most mindenki kimerulten, de boldogan dolt hanyatt a fotelekbe.
Csak hogy ne legyen unalmas az elet...
0 comments:
Post a Comment