Ev vege

Eloszoris mindenkinek nagyon boldog uj evet kivanunk!
Ime nehany napsuteses kep a jatszoterrol es az udvarrol. Hetek ota borult, esik, most vegre kisutott a nap, elvezzuk is nagyon.


Kozben elgondolkodtam, milyen is volt ez az ev. Azt kell, hogy mondjam, nem volt konnyu; eloszoris, befejeztuk a foiskolat (tobbes szamban, mert ebben legalabb akkora erofeszitese van a csaladnak, mint nekem), aztan volt egy nagyon szuper, hosszu nyarunk, vegul dolgozni kezdtem megint. Bubu elsos lett, Bogyo minden nap megy ovodaba. Lett igazi au pairunk, Kuba, aki mostmar lassan nyolc honapja itt van. Andras renduletlenul vegig dolgozott most is, egyre nagyobb es sikeresebb csapatot vezetve a munkahelyen. Jo lenne ha minenki le tudna irni, mi is volt az o eveben, ami leginkabb megmaradt benne. Nekem a legnagyobb valtozas megis, hogy noverkent dolgozom, es sokszor elgondoltam, hogy is tudnam leirni, milyen ez.
Eloszoris: hihetetlen nehez. Nem mondom, tanulni se volt egyszeru; de minden nap ugy menni be, hogy ezer dolgot jol csinalhat az ember, de abbol az egy kis hibabol is mekkora baj lehet, eleg ijeszto. Ami a leginkabb fokozza bennem az aggodalmat, az az, hogy tudom, mennyi mindent nem tudok meg; azt a rengeteg dolgot, amit csak tapasztalattal lehet megszerezni. Arra emlekeztet jelenlegi szintem, mintha megtannultam volna husz szakacskonyvet, es miutan 4 honapig lattam volna masokat fozni, most hirtelen nekem kene napi 12 oraban ezt egyedul csinalni haladoknak irt receptek alapjan. Bena hasonlat, de ilyen, pont, mikor a magyar receptekben ilyet irnak, hogy "tegyunk bele annyi lisztet, amennyit felvesz". Es az ember, aki meg eleteben nem gyurt tesztat, nez, mint Rozi a moziban, hogy ez mi a jo szosz. Ez a korhazunkban igy megy: szolj a dokinak, ha a beteg allapota jelentosen romlik. Namost ugye eleve nem egeszsegesek, kulonben mit keresnenek az intenziven. Tehat magukhoz kepest. Mindekozben nalunk mi, noverek, eleg massziv gyogyszereket adagolhatunk (es adunk vagy nem adunk, tobbet vagy kevesebbet) sajat belatasunk szerint, mert ez az intenziv osztaly, itt sokszor nincs dozis, csak hogy ezt es ezt vagy azt add, ha szukseges. Hogy mikor szukseges, hat mielott tovabb romlik az allapota a nyomorultnak, azaz vegyuk le a tuzrol a rantast, mielott megbarnul. Ebben szerintem benne van, hogy az ember leeget egy-ket adagot, mire rajon, mikor kell lehuzni azt a fazekat. Persze a beteg az megse rantas, es senki se lenne ott, ha nem azert jonne, hogy embereken segitsen.
Tehat most ez a fazis van, amit probalunk tulelni, a betegeim es en, egy kezdo szakacs probalkozasait a nagyuzemi konyhan.
Valamelyest vigasztal, hogy eddig barkit kerdeztem, mindenki azt mondta, hogy ezen atesett, megosztottak szemelyes horror sztorijaikat, meg hogy hany honapba telt, mire nem gyomorgorccsel mentek dolgozni, es hogy ne aggodjak, csak kerdezzek. Es tenyleg, ha van valami, ami miatt orokke halas leszek ennek a helynek, az a szenzacios csapatmunka. Mindenki segit mindenkinek, en meg ilyet mashol nem lattam. Meg ha a fulukig bele is vannak merulve a sajat dolgukba, mindenki ahogy tud, jon es segit. Legrosszabb esetben kap az ember balfek kezdokent egy fejcsovalast, de aztan minden oke, masnap is jonnek, es azutan is.
Eddigi legzehernyesebb napomon volt egy tok massziv, stabil allapotu bacsim, aki sok eves dohanyzas es massziv ivaszat utan gyakorlatilag jozanodott ott mar par napja. Ugye otthon negy napig hagyta az asszony heverni, mire korhazba kerult, szoval nem volt kifejezetten jol, de ugy ahhoz kepest, hogy az ember miket lat, nem volt rossz. Elozo nap mar volt a betegem, akkor meg olyan virgonc volt, hogy el is kuldott melegebb eghajlatra, mikor a negyorankenti vizsgalatokat akartam rajta elvegezni. No de aznap nemigen buzgott benne a tettvagy, sot, egyre nehezebben mozdult, mintha nehezebben is vette volna a levegot, dehat tudogyulladassal nem csoda. Azert nekem egyaltalan nem tetszett az egesz, ahogy kinezett, hivtam is a dokit, de ugy a szamok alapjan nem volt nagy a baj. Summa summarum, mire jottek, mar intubaltak is, bacsika bevasarolt maganak egy lelegeztetogepet (a jo hir az hogy tulelte, azota otthon unneppli az uj evet mar, minden bizonnyal nem malnaszorppel). Szoval igazam volt, szarabbul volt, csak epp sokkal inkabb, mint en igy ranezesre gondoltam. Szoval errol beszelek, ez az ami a konyvekbol sose derul ki, hogy hogy is nez ki a valosagban egy legzesi nehezseg a komoly legzesi nehezseghez kepest. Mert a fene ott essen bele, ezek nekem egyelore rohadtul ugyanugy neznek ki, "mielott megbarnul" fazisban.

A masik oldala a dolgoknak, amire az ember elmeletben fel van keszulve, de a gyakorlatban ez lehetetlen, az a lelki kotodes resze a dolgoknak. Aki ismer, az most biztos elfojtott egy halk rohogest most, mert nem a simulekony, kedves termeszetemrol vagyok hires; szoval bevallom, en is azt hittem, ezt meguszom majd. De nem. Mert mit lehet tenni, mikor valaki ket vegstadiumu rakos beteggel van egesz nap, es az egyik raadasul az egyik legjobb fej arc, akivel osszehozott az elet? Egesz nap ott vagyok, beszelgetunk, megosztja velem az erzeseit, gondolatait, es a vegen ugy kell elbucsuzni, hogy mindketten tudjuk, mire legkozelebb jovok, o mar nem lesz itt. Es jovok 3 nap mulva es tenyleg nincs ott.  Kozben ilyenekt mond, hogy o nem banja hogy meg fog halni, tulajdonkepp varja is, vajon milyen lesz utana. Csak az atmenettol fel, a hatarvonaltol. Amit tokeletesen aterzek es egyet is ertek vele. Majd azt mondta, ha valaki megkerdezne, mit hagyna hatra szivesen, azt mondana, hogy jo lenne ha az emberek igazan meg tudnak latni a vilag szepseget, hiszen nem gyonyoru? Ha tehetne, meg egyszer beutazna a vilagot; de annak orul, hogy legalabb a gyereke mar huszeves; mert mikor eloszor diagnosztizaltak, meg csak tiz volt, es akkor valoban felt, mi lesz vele, ha meghal az anyja.

Szoval ez a munka csodaszep, rettento hatalmas megtiszteltetes minden aldott nap erezni azt, hogy az emberek testukkel, lelkukkel rank bizzak magukat. Ugyanakkor ettol lesz fizikailag es lelkileg is elkepeszto nehez. Pedig csak 3 nap egy heten.