a hogyanrol

Kedden elmentem reggel a szokasos 16. hetes rutin vizsgalatra, ami minden tekintetben unalmasnak igerkezett. Semmi kulonos tunet, jol ereztem magam, nem hiztam, nem fogytam, szedtem a hulye vitamint, vernyomas, pisi rendben, minden. Elviccelodtunk a noverekkel, aztan a szulesznovel (nem Chris, o mar nemigen praktizal), majd jott a "keressuk meg a szivhangot" resz.
Kereste. Sokaig. Sehol semmi. Oraknak tunt, mondom csinaljunk inkabb egy gyors ultrahangot. Jo. Nem lattuk a szivverest, de olyan regi a gep, szemcses a kep, nem voltam benne biztos. Nosza hivjuk at a doktornot. Ekkor mar eleg vilagos volt a helyzet; Aronkaval is igy ment, halalt csak orvos tud (mer?) diagnosztizalni. Nem hittem el. De jott egy doki, nagyon rendes volt, a szulesznovel egyutt szanakoztak, sot athurcoltak egy jobb gephez is, hatha azon majd csodat latunk. Csoda az sehol, ellenben nema csond.
Mondom, akkor ilyenkor mi van? Kaparas? nem, 14. het utan meg kell szulni. Mondom viccelnek? Nem. Es mikor akarom, kerdezik. Mondom, minel hamarabb. Jo, majd hivnak, mondjak, es kerdezik, biztos haza tudok-e vezetni. Igen, biztos.
Haza is mentem, hivtam Andrast, o is hazajott, egyutt bogtunk a kanapen. Aztan fogtuk a kutyakat es elmentunk egyet setalni az oszi erdobe. Mi es a halott gyerekunk.
Vegul felvettuk Bubut Gabitol, aztan el kellett rendezni azt is, mi legyen vele reggel, mert nekunk be kellett menni a korhazba reggel hetre. Vegul Erzsi atjott. Mi hajnalban bementunk, es rogton vartunk egy jo orat a szuleszeten, egy csomo terhes novel es gyerekekkel teli varoban, mielott szolitottak. Elotte persze kitoltettek az emberrel egy valag papirt, amin fel kellett tuntetni, hogy igen, ez a harmadik terhesseg, az elso 38 hetig tartott es egy halott Aronkaval vegzodott, a masodik egy csoda, a harmadik meg most fejezodott be igy a 17. heten, mondhatni, a szokasos modon. Ekkor esett le, hogy tobb gyerekunk halott, mint ahany el.
Minden hihetetlen ismerosnek tunt. Ugyanolyan szoba. Ugyanolyan szomoru szemu, egyutterzo noverkek. Jott Chris is, mert aznap tudott vigyazni a fejre a babajukra. Megint bogtunk egy sort, mondta, hogy o meg ilyet az eletben nem latott, hogy ez valakivel ketszer megtortenjen.
No akkor miutan ujabb egy oras adminisztracio, IV bekotes, vervetel az ujabb 345632. teszthez, stb. minden megvolt, jott egy ultrahangos no, megerositeni, hogy valoban nem el a gyerek (mielott ugye abortalunk egy esetleges elo magzatot). Ekkor megallt a falon az ora. Komolyan, Chris is latta, tenyleg fizikailag megallt, es csak azutan indult ujra, hogy megmondtak, tenyleg nincs szivhang. Mondhatnam, hogy remenykedtem, de nem nagyon. Mintha hirtelen ugyanabban a remalomban ebredtem volna fel, mint 2008-ban, egyszeruen tudtam, hogy nincs menekves.
Szoval ujabb vervetel, mert nem talaltak a 2008-as eredmenyek egy reszet, aztan  vegre felraktak a szules-megindito tablettakat delelott tizkor. Kettore mar ereztem is az eredmenyt, kezdett gorcsolni minden, amit jo jelnek vettunk, hatha meg aznap hazamehetnek, gondoltuk (haha).
Negy korul kertem fajdalomcsillapitot, aminek volt is hatasa, szinte elaludtam; meg kell mondjam, eddig se voltam ellene a drogoknak, de eztan meginkabb fogom ertekelni, amire kepesek. Ezek olyan orai az ember eletenek, amit egyszeruen nem akar atelni. Nem tudom, miket adtak, de legalabb reszben mintha ott se lettem volna, bar hallottam mindent, de mintha valami fuggonyon keresztul. Lattam hogy Andras nagyon kinlodik 5 ora fele, menjen-e Bubuert, vagy maradjon velem, mert jon a neheze, meg kell szulni ezt a szerencsetlen gyereket. Mondtam neki hogy menjen csak, eleg ha egyikunk vegigeli ezt, neki legalabb van valasztasa. Szerencsere el is ment, egy egy csomo verrog utan valoban megszuletett a baba. Nem akartam latni. Az ultrahang szerint ket hete nem elt. Eleg volt a remalmokbol, egyszeruen nem birtam tobb fajdalmat meg magamra huzni. A gyerek igyse, ugyse el, ha latom, ha nem. Chris egyetertett.
Ekkor vette eszre, hogy a koldokzsinor egy reszen nagyon elvekonyodik, rendellenesen, tehat van ra esely, hogy ez volt az oka a baba halalanak. Meg kell mondjam, ettol nagyon megkonnyebbultem; attol rettegtem vegig, hogy ez is egy olyan miszterium lesz, mint Aron esete, hogy millio vizsgalat utan a nagy semmivel jovunk el, hogy ki tudja.
Minden esetre tovabb vartunk a mehlepeny feltunesere, de az sehogy se akart jonni. Verrogok azok jottek, meg friss ver is, az en vernyomasom meg csak hullott a semmibe orakon at, hiaba az infuzio, de lepeny, az sehol. Este kilenc fele Chrisnek haza kellett mennie, jott Karen. O egyebkent se a kedvenc szulesznom, nem tudom megmondani, miert, de kisse tavolsagtarto teremtes, bar nagyon rendes o is. Elmeselte, hogy a lanyanak husz hetesen volt egy hasonlo veszitese, de ot vegul kikapartak altatas nelkul, es igen szornyu volt, ezert is halogatjak a sebeszeti megoldast, hatha jonne az a placenta magatol. Ujabb tablettak, ujabb gorcsok, megtobb ver, mehlepeny sehol. Jon az orvos is ejfel korul, jo durvan megvizsgal az elefant ujjaival, megallapitja, hogy tele a mehem is verrogokkel (milyen ironia, gyerek helyett alvadt ver), de egyetert, varjunk, marcsak azert is, mert hat oraval azelott ettem egy fel soskekszet, es ugyse merne altatni. Remek.
Varunk. Elmulik ejfel.
Andras aggodik a vernyomasomon. Ujabb drogokat kapok. Felig alszom. Erzem hogy csorog a verem. Allandoan merik a vernyomasom, ami egyre alacsonyabb. Ujabb agynemu-csere. Mar merik oket, hogy lassak, mennyi vert vesztek. Kettokor az orvos is egyetert, ezt a mutoben fogjuk befejezni.
Jon az anesztes orvos, hogy akkor gerincbe fogom kapni. Mondom, csak nem attol tartanak, hogy a majd' nyolc oraval ezelott megevett fel soskekszet fogom felkohogni a vekonybelembol? De igen.
Ekkor rajottem, hogy nemcsak a nyomorult hulla gyerek szuleteset nem uszom meg altatasban, de a hulye mehlepenyt is ugy kaparjak majd ki belolem, hogy magamnal leszek. Na ezen kiborultam eleg rendesen.
De mindegy, nincs kegyelem, jottek a mutosok, tolnak ki a folyosora, mint a filmekben, latom magam folott a neoncsoveket rohanni, majd betolnak a mutobe, ahol meg sokkal vilagosabb van, es jeg hideg. Mint kesobb kiderul, ez a normalis, hiszen az orvosok be vannak oltozve, es kulonben meleguk lenne. A paciensen egy szal, hatul tok nyitott haloing van es egy lepedo. Igaz, normalisan az illeto alszik, nem ugy mint en, aki full hiszerikus zokogasban ulok az agy szelen. Ekkor intezte hozzam valamelyik hazizseni az evszazad kerdeset, hogy "are you allright?" Na ezen majdnem elrohogotem magam kinomban, es maradek eszemmel azt valaszoltam, hogy No, actually, I am not.
Dehat mindegy, mentek a dolgok mint a vagohidon, hott mindegy, hogy a csirke mit akar, jon a kes. Jott is az injekcio, majd a nagyterpesz, huzakodas, kaparaszas, en majd odafagytam az agyhoz, konkretan reszkettem, vacogtam, rangtak a kezeim, full drama, de mindegy, ezt is vegigcsinaltuk.
Egyszer kozlik, hogy kesz, vege, mehetek. Kitolnak egy masik szobaba, ahol ket fekete noverke es Andras ul, mindnek az arcan valami hihetetlen szanalom, betakargatnak forro lepedovel, ez nagyon jol esik.
Ujabb adag altato, es mint egy eltaposott macska az utszelen, ugy fekudtem vegig az ejszakat. Andras utolag mondta, hogy komolyan aggodott ertem. Reggel o elment aztan ismet Bubut intezni, es mire visszajott, en mar letusoltam, es egesz ugy ereztem, megiscsak megmaradok. Bejott Cathy is, aki ugyancsak ott volt Aronkanal is, vele mindig jo talalkozni. Arad belole valami teljesen hetkoznapi nyugalom,.humorerzek es ero, ugyhogy meg azt is jol elrohogtuk, hogy hat igen, ilyenkor jon ra az ember, miert is lett volna jo a borotvalt punci: alvadtver eltavolitasilag. (Most mutass nekem meg egy not, aki ezen rohogni tud).
Hozott aztan reggelit, es mire azt is megettem, teljesen erore kaptam, Ha nem latom a drogoktol es infuziotol feldagadt arcomat, azt hittem volna, szinte minden rendben. Szinte. Haha.
No jott Andras is, o is nagyon megkonnyebbult, hogy mar jovok-megyek, eszem, dumalok, es hulye viccekkel traktalom a noverkeket, mert ugy altalaban ilyen vagyok, nem az a szurkes zold utszeli kamion-preselt virag, mint par oraja.
Del korul haza is jottunk, aludtunk meg egyet. Delutan jott Erzsi es Elham.
Meg az ugyancsak ilyenkor szokasos viragcsokrok, reszvet-nyilvanito lapok es kaja-hegyek, pont, mint 2008-ban, kisertetiesen. De legalabb egyvalami mas, Bubu itt van.

Kozben ma reggel megneztem, mi ez az elvekonyodott koldozsinor szindroma, mi okozza es mennyire gyakori, de persze olyan ritka, hogy egyes eseteket kozolnek le kulon. Allitolag 1:1200 vagy 1:15000 az eselye az embernek egy ilyenre. Mar kiveve, ha az az ember en vagyok. Lehet lottoznunk kene. Allitolag olyan is van, hogy a magzatburokrol valnak le szalagok, amik kore tekeredhetnek a gyerek kulonbozo vegtagjainak, vagy akar a koldokzsinornak is, es a magzat halalat vagy vegtagjainak in utero amputaciojat okozhatjak. Diagnozis szinte lehetetlen szuletes elott, az ultrahang nem tudja kimutatni; oka ismertetlen, haljamosito tenyezo az amniocentezis (nekem ezzel a gyerekkel nem volt), es egyeb olyan faktorok, amelyek egyike se vonatkozik ram. Marmint a lenyegen kivul, hogy megtortenik. Allitolag olyan is van, hogy maga a zsinor egy helyen gyengebb, es hajlamos megtekeredni. Vagy tul hosszu, vagy a gyerek fogja es megtekeri (ilyen kep is van a kezikonyvekben, lehet latni az ultrahang kepen ahogy fogja a kolok a zsinort). Hogy megis en igy kivulrol mi a fenet tudok ez ellen tenni, nem tudom.
A diagnozisra, illetve boncolasi erdmenyekre minden esetre egy honapig varni kell. Addigis esszuk magunkat, es csovalhatjuk a fejunket, mert mindez meg mindig csak a kerdes egyik felere ad valaszt, a hogyanra.

A miertet talan sose tudjuk meg.