erdo

Ma delutan miutan Bubut elvittem Gabihoz, en osszeszedtem a kutyakat es elmentunk egyet az erdobe. Csak a ket szoros, meg en. Csudajo volt, el se tudom mondani, mennyire. Masokkal is jo turazni, de egyedul szeretek a legjobban, mert akkor semmi masra se figyelek, csak a szinesedo fakra, friss levegore, az avarra a talpam alatt. Szinte magikus hatasa van. Mindig sajnalom, mikor visszaerek. Erdekes egyebkent, mert a kutyakat szeretem, ha ott vannak, valahogy jo oket elnezni ahogy rohangalnak esz nelkul, boldogan. Csak a gyerekek es kutyak tudnak ilyen felszabadult, tokeletes boldogsagot sugarozni. (Szerintem a macskak mindig enyhen elegedetlenek, vagy sertodottek, vagy a vilag elfoglalasan gondolkodnak). Szoval ahogy figyeltem ezt a ket fulest (az egyiknek hegyesedik, a masiknak minden lepesre lifeg), hat hirtelen olyan boldog lettem, hogy elkezdtem bogni ott az erdo kozepen. Aztan mentem tovabb es tovabb es lassan-lassan abbahagytam a gondolkodast, mindenen, es vegre csend lett az agyamban is. Hat, ha valahogy azt az erzest el lehetne tenni uvegbe, nehez napokra. Teljesen kisimultak az osszes idegszalaim, kifesulte oket a szel, a levelek, a rohangalo kutyak, a csend ami megse csend sosem. A nyugalom, amiben mindig mozdul valami. Ahol az egyetlen allando dolog a valtozas, de valahogy az is csendben, lassan tortenik, hogy mindig minden kepe az erdonek ugy tunik, mintha orokke tartana, aztan a kovetkezo pillanatban mar nem is ugyanaz.
Felfoghatatlan, hogy millio level van benne, es nincs ket egyforma. Micsoda pazarlasa a csodaknak. Hany es hany level megszuletik a fan, el tavasztol oszig, es soha senki esetleg ra se pillant. Lehet, hogy o volt pedig az erdo legszebb levele.
Azon is gondolkodtam ma, hogy milyen szep az egesz egyutt, igy ahogy van, pedig sar is van benne, es bar minden egyes level es fuszal csudaszep, nincs koztuk egyetlen tokeletes se. Es igy jo. Igy egyutt, ez a sok hibas, felig rozsdas, pettyes es megragott, ilyen-olyan noveny megis osszeall valami egeszen hihetetlen egessze.
Ha lehetne, minden nap kimennek egy orat oda, mert ugy erzem, minden elmulasztott nap egyszeri volt, holnap mar mast latok majd...

Bubuval ugyanez az erzesem van, de vele azert nem ilyen passziv a dolog, hogy en csak ulok es csodalom, vele csinalni kell valamit, o ember, tars, jon, megy, velemenye es kerdesei vannak, de obenne is megvan ez a csoda, hogy csak ugy VAN, es ettol jobb lesz korulotte minden.

(Teljesen ide nem tartozo kerdes, de olvasta valaki a Fall of giants-t Ken Follettol? tetszett? kivalo ertekeleseket olvastam rola, es eddig csak azert olvasom tovabb, mert hatha jobb lesz, de rettentoen idegesit. Mondja mar valaki, hogy erdemes-e vagy hagyjam). Errol van szo:
http://www.amazon.com/Fall-Giants-Century-Trilogy-Follett/dp/0525951652