Agonizalas

Ha mar naplo...megosztom itt mindenkivel, min nyuglodok mar ezer eve. Szoval a millio dollaros kerdesrol van szo: maradjak-e itthon, vagy dolgozzak tovabb? Ez mindig felmerul, mikor valami valtozas all be, ugye most a bolcsode kereses, aztan nem olyan soka esetleg a kisteso erkezese is ismet felhozza majd.
Eloszor nezzuk szimplan az anyagiakat; tehat mindannyiunk oromere most mateklecke fog kovetkezni. :) Ugye a bolcsi hetente 390 dollar. Ez havi 1560 penz. Nem kicsi. En keresek havi netto 2700-at. No ebbol rogton egyertelmu, hogy hacsak a fonok hirtelen nem emel eleg megrenditoen a keresetemen, akkor ahogy a kisebb Bubu megerkezik, nem fogja megerni bemenni dolgozni. Igy is alig, de meg igen.
Hat ez a szamokkal megfoghato resze a dolgoknak, es mint mindig, a kisebbik resze; de mi van az allasommal? Mert ugye ha itthon punnyogok majd eleg ideig ahhoz, hogy minden csemete eleg nagy legyen, biza sok ev eltelik. En kutato vagyok, itt nemsokat er egy tobbeves teli alombol ebresztett tudas. Szoval valoszinu foghatnam magam es visszamehetnek talan mosogatni? Valljuk be ez doktori utan szarul esik az embernek. Raadasul szeretem a munkam, epp most kezdek olyan szinten is belelendulni, hogy mar nemcsak masok otleteit valositanam meg, hanem a sajatjaim. Azert ez izgi.  Szeretem a fonokom, nagyon csaladbarat ember; tenyleg szinte akkor megyek es jovok amikor tetszik. Lehetne abban bizni, hogy hatha 3-4 ev mulva is kellenek meg neki, de ha oszintek vagyunk, ki nem potolhato? Szinte biztos hogy addigra reg talal valakit helyettem. Szoval, ide visszajonni nem lenne egyszeru. Tegyuk hozza ha nem maradok itt, eluszik a zold kartya kerelmem is, amire nem keveset koltottunk. Igaz azota a parom reszere is be van adva, talan neki is elfogadjak, es akkor ennek nincs jelentosege, de egyelore ez meg nem biztos.
Raadasul soha eletemben nem ultem meg otthon. De tenyleg. Fogalmam nincs, milyen. Anyam, baratok, ferjem, mindenki aki ismer, azt mondja, nem lenne nekem valo, en ilyen menjunk ide-oda, csinaljuk ezt, rohangalos, konnyen mozdul, nehezen ul le tipus vagyok. Na most ez igaz is, meg nem is. Teny hogy repetitiv dolgokat rettentoen el tudok unni, ugyankkor valoszinu en akkor se ulnek allandoan itthon ha kene, hanem inkabb a Bubbert is vinnem magammal. :)) Valahogy nem hiszem hogy bepunnyadnek egy sarokba tartosan! Persze, nem probaltam. Ki tudja?

Hmm, na es akkor elertunk a megfoghatatlan, leirhatatlan, es valoszinu megis ahhoz a ponthoz, ami a legtobbet nyomhat a latban. BUBU!!! Hat a fene esz meg, amikor itthon kell hagyjam! Eddig se volt konnyu, hogy szereto nagymamak kezeben volt; de nemsokara idegenekre kene bizni. Raadasul kezdodik a szeparacios felelem nala, de lehet nalam is... :-o Ujabban keservesen sir, ha nem lat. Olyannyira, hogy attol ketsegbe tud esni, ha a szomszed szobaba megyek. No ha aztan odaadom a nagymamanak, akkor kesz a katasztrofa, sir, potyognak a konnyei, mint a zaporeso! Nekem meg a szivem szakad meg. Pedig tudom, ez egy normalis fejlodesi fazis, satobbi, megis ugy erzem, nem birom! Egyszeruen tul nagy arnak erzem itthon hagyni ot, mikor annyira vartuk, annyira imadkoztunk erte, es itt van, velunk van, szep es egeszseges, szeretjuk, o is minket. Es erre fogom magam es paff, elmegyek. Ugy erzem, magamat fosztom meg tole. Biztos neki is jobb lenne (talan) anyaval, de anyanak is behozhatatlan veszteseg, hogy nem latja egesz nap. Mivel rugalmas a munkaidom, reggelente sokat vagyok vele, szerencses esetben akar 2 orat is. Nagy ritkan hazaerek mielott furdik, akkor az is hozzaadodik. Es ennyi. Ha nem lesznek nagymamak, akkor reggel es este valamivel tobbet leszunk ugyan egyutt, mert en vinnem es hoznam, de tartok tole, ez olyan futtaban eltoltott ido lesz csak, mikor mindannyian azt varjuk, mikor erunk mar oda, mikor lesz kesz a vacsora, mikor lesz kesz a furdes, gyorsan agyba a gyerekkel, es mar zuhanunk mi is. Lehet varni a megmento hetveget, hatha nem kell ugyintezni pihenes helyett (de kell). Hat ez nem cool, ha engem kerdez valaki. Biztos nagyon minosegi az a napi talan 2 ebren toltott ora a gyerekkel, de nem szivas ez? Nekem 2 ora jut, valakinek akinek raadasul en fizetek, meg jut extra 6-8? Hat uzlet ez?

Szoval, ilyenek jarnak az agyamban, egyfolytaban. Ha itthon vagyok, nem akarok bemenni dolgozni; de ha dolgozom, alig akarok hazajonni, mert az is jo. Ugy legbelul ugy erzem, merni kene valtani; hogy nem lenne konnyu, de megerne. Ugyanakor felek, hogy hatalmasat buknek, hogy nem lennek jo anyja Bubunak, mert elunna az agyat o is es en is. Hogy frusztralt lennek, keves lenne a penz, eltavolodnank meg a ferjemmel is, mert o egesz nap egyfelet csinalna, en meg teljesen mast. O kollegak kozt lenne, en egy bubuval. Vagy kettovel. :) Nem akarom persze cserben hagyni a fonokom sem. De a gyerekem sem. Gordiuszi csomo. Ha innen nezem, egyertelmu hogy Igy kene donteni, ha onnan, akkor meg hogy Amugy. Megorulok!!

Help!!!