vasarnap

Csendesen telt, delelott itthon voltunk, levagtam vegre a kutyak kormet (barcsak Bubu is ilyen belatoan hagyna!), es tervezgettuk, hogy mit csinaljunk ma. Vegul meglattam egy nagyon jo matracot a craigslisten, gondoltam, megeri. Andras el is ment megnezni, de mikor odaert, kiderult, hogy oyan durva kornyeken van, hogy ki se szallt, hanem egyenesen hazahajtott. :-o Tiszta szerencse egyebkent, mert ez biza szerencsetlenebbul is alakulhatott volna. Hiaba, ahogy itt szoktak mondani, ha valami tul jol hangzik hogy igaz legyen, akkor valoszinu nem is igaz.
Mikozben o ezt a kalandot elte at, mi Bubuval foztunk egy jo almalevest es krumplipuret a tegnapi fasirthoz, igy mikor apa hazajott, mar ebedeltunk is. Aztan elmentunk Bubuviragzatnak venni oszi cipot es bakancsot, hat hihetetlen, de tavasz ota ket szamot nott a laba! A kis zart cipoje meg negy es feles volt, most meg hat es feles a laba, de elorelatoan hetest vettunk neki. No, mint a gomba.
Oszi dzsekit viszont sehogy se talaltunk, vagy a pocakjan szuk, vagy az ujja tul hosszu. A vasarlas vegere elegge ki is merult a Mokus, ugyhogy ahogy visszaertunk, ki is dolt.
Szunya utan felpakoltuk az egesz csaladot es elmentnk kirandulni a szokasos parkunkba. Ezuttal se darazs csipes, se mas otezer latogato nem keseritette az eletunket, es gyonyoru idonk is volt, szoval nagyon elveztuk mindannyian. Igaz a kutyaknak nem olyan izgalmasak most a kirandulasok, mint reg, mikor Bubu engedelmes csomagkent utazott, mert most o is menni akar, de az o tempojaban, es ahogy irtam, az osszes botanikai latnivalo reszletes szemlelese is resze a dolognak. Vegul feluton feladtuk, a kutyakat kikotottuk egy fahoz (Tobias persze feltekeredett a fatorzs es egy csipkebokor koze), mi meg kidoltunk a fuves osvenyen, mikozben Bubuka szemrevetelezte az osszes fuszalat, levelet es pillangot. Tulajdonkeppen igaza is van, igy sokkal jobban ertekeli az ember  a csendet, nyugalmat, a termeszet szepsegeit. Nem kell mindig rohanni, a cel neha ott van az ember orra elott.