Tegnap (is) ugy ereztem, hogy nem fair, hogy csak 24 ora van egy napban. Az ugy kene hogy legyen, hogy az embernek ahogy tobb a teendoje, ugy tobb ideje is lesz, de sajnos francot, pont ellenkezoleg, a napok meg mintha zsugorodnanak. Igy aztan ugy erzem, semmire nincs eleg idom, minden olyan eppen-hogy-csak, a gyerekkel se vagyok eleget, a munkammal is rohanok, az utakon is turelmetlenkedem, aztan szegeny kutyak, hat arrol ne is beszeljunk.
Bar vegulis, miert ne, ha mar szoba kerultek!
Szoval tegnap nagy hulyeseget csinaltam, nem zartam be a bandat a helyukre mikor elindultunk Bubuval. Persze mire este hazajottunk, a nappaliban kupleraj, en meg jo ideges lettem rajuk, hogy mi a francnak vannak ezek egyaltalan, csak bajnak, meg grrr, meg anyatokmindenit, es egyebkent is, nincs eleg bajom?!
Aztan persze szerda leven, mentunk a fobunossel, Tobiassal kutyaiskolaba este fel kilenctol tizig (azaz, miutan a gyerek alszik). Tisztara ugy idnultam neki, csakis kotelesseg-erzetbol, mert szivem szerint nem iskolaba vittem volna, hanem megnyuzatni. De ahogy az mar lenni szokott, megint nezett ram azzal az egyszem de annal vidamabb szemevel a draga, es majd' kitette ott nekem a lelket az oran, hogy jo kutya legyen, pedig semmit, de semmit nem gyakorolunk hetkozben (szegyen-gyalazat). Szoval megint rajottem, hogy de jo, hogy van, mert nelkule biztos ugy zuhantam volna be megint az agyba, egy szem pozitiv elmeny nelkul, ez meg direkte felviditott. Ennek nem lehet ellenallni, annyira egy ragadosan jokedvu allat.
Mindemellett felmerult bennem, mennyire megvaltoztak a prioritasok. Pre-Bubber a munka mellett a kirandulas, seta, kutyak, szabadlevego egyet jelentettek, most meg mindezt persze Bubuval kotom ossze, vele akarok lenni, az o tempoja hatarozza meg a mienket is. Neha biza frusztralo, hogy vagy o boldogtalan, mert sietunk, vagy a kutyak, mert nem.
Igy hat gondoltam egy mereszet, es megirtam mindezt egy kutya-bolondoknak fenntartott forumra, hogy vajon ok mit gondolnak? Es szamomra meglepo mod rengeteg pozitiv visszajelzest kaptam, hogy megis mi a fenet varok meg el magamtol, hat jol vannak ezek, van hol lakjanak, torodnek veluk, van mit egyenek, es ez tobb, mint amit sok eb elmondhat magarol. De a legjobb, hogy ugy nez ki, talaltam egy hasonszoru anyukat, akinek ket gyereke van es ket kutyaja, de allitolag ismer egy negy gyerekes, harom nemetjuhaszos anyukat. Na, ez mar halado, ezektol lesz mit tanulni! Ha igaz, szombaton osszefutunk, mert raadasul kozel is laknak. Lehet szurkolni, hogy gyerekek, kutyak es anyukak mind turhetoen kijojjenek egymassal, mert az valodi melylevegos felszusszanas lenne.
Thursday, September 16, 2010
elmelkedes a ter-ido kontinuumrol es a kutyakrol
Posted by Andrea at 8:59 PM
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comments:
Andi, lazíts! Azok a kutyuk erdei sétára járnak. Oké, nem futkozhatnak szabadon, mint Rex felügyelő, mert vannak más családtagok is, de én nem aggódok, hogy kutya életük lenne. :)
Mit jelent a nappali felforgatása? Megrágnak dolgokat, leverik a vázát? Még nem hallottam ilyet, hogy kuttyok ezt csinálják, azt hittem, azok alszanak, vagy max. a lábosig ugranak és bekajálnak...
Post a Comment